költözködés

Egy időre átcuccoltam ide: http://johetakekmadar.blog.hu
mert jobban tetszik a felület és rendszerezni tudom a a sok hülyeséget ami a fejemből kijön:)
csóközön!

kezeskedem: pedig- mani profi módra otthon.

A szép kezek fontosak bla bla ba. ezt már egy milliószor leírta több millió ember ennél ( fogva én ezt most kihagynám, kérésre esetleg linkelem. :))
szóval inkább csapjunk a lecsóba.

kezdetnek távolítsuk el az előző lakkot. erre van egy nagyon pöpec módszer, egy db vattapamacsot öt felé szedünk, hogy csak olyan kis vékony réteg legyen, belenyomjuk lakklemosóba, és rátesszük pár percre a körmökre - mindegyikre egyet. amikor ezt finoman letörlő mozdulattal lehúzzuk, már nem is nagyon lesz semmi a körmeinken. :)

aztán egy kiadós langy-meleg vizet áztatás, nagyjából öt percig, az elég.
akinek meg van sárgulva a körme, langyos citromlé is jó, aki pedig sötét körömlakott szeretne felkenni, annak inkább ecetes vizes áztatás lehet hasznos, kevésbé fogja meg a lakk a köröm szerkezetét.

itt nem árt beiktatni egy radírozást is, az elhalt szaru eltávolítására, de ez a lépés simán összevonható az előzővel, otthoni szuper hasznos kézradír, ha a kézáztató langyos citromlevedbe sót teszel, és azzal dörzsölgeted áztatáskor a kezeidet.

ezután jöhet a formázás. vágás, reszelgetés, bőrfeltologatás, lekaparászás (a kutikulát a körömről), esetleg polírozás, de azt azért nem túl gyakran, inkább csak ha valakinek lemezes a körme.

amikor ezzel megvagyunk, érdemes előre védekezni a körömágy bőr összefestése ellen. erre van egy tuti meg egy tutibb módszer (amit egyébként a water marble módszer miatt szerintem nagyon is népszerű lett). az egyik a klasszikus celluxos, ez szerintem kicsit bonyibb, mert azért pont hozzáilleszteni, nem beleragani satöbbi, nem mindig egyszerű. a másik viszont ovi-könnyű. be kell kenni vazelinnel a köröm körül, ott ahol nem akarjuk, hogy megfogja a lakk. nem fogja. :) ezt érdemes fülpucival csinálni, mert egyrészt precízebben lehet dolgozni, másrészt nem lesz olyan a másik kezünkön a szintén befestendő körmünk.

ha mégis sikerülne összepacsmagolni vazelinnel, akkor mindenképp el kell távolítani valamilyen zsíradék eltávolítóval milyen fura ez a szó így leírva , különben ledobja a festéket.

ha ez megvolt jöhet a pingálás. szebb és egységesebb lesz az eredmény ha alákenünk valamilyen alaplakott, (nálam sima átlátszó lakk játszik) és miután megszáradt kenjük csak fel a színt vagy színeket. ha az is megszáradt (amit legpraktikusabban szánk szélén tudunk ellenőrízni finoman hozzáérintve az utoljára festett köröm tetejét) akkor jöhet rá még egy fedő réteg.

ha mégis "kimentünk a vonalból" jöhet a radír akkor sincs gond. működik a fülpuci vagy vékony nagyon vékony ecsetke acetonba mártva megoldásként.

a végén pedig befejezésként jöhet valamelyik kedvenc kézkrémünk vagy köröm ápoló olajunk:)

extra: mintázáshoz készíthetünk pöttyözőt otthon, ha régi típusú (nem a szép színes) gombostűt a ceruza  végébe szúrunk.

ja és még találtam egy képet a helyes körömfestési irányokról, ha valaki nem tudná. leírás is van, pöpec:)

jó festegetést mindenkinek!:)) 

"olvasni arany"

az olvasás ugye élmény.. 

vannak akiknek minden helyzetben, (mondjuk nekem), teljesen élvezhető az olvasás, buszon 2 megálló alatt is rátudnak hangolódni az adott könyvre (főként ha jó) és ezért elő is veszik akár milyen rövid időre is.
szerintem ez afféle menekülő reakció is, ennek a típusnak szüksége is van rá, hogy kicsit kiszakadjon a világból. mindenesetre nekünk könnyű dolgunk van, mert nem kell külön helyzetet teremtenünk, így rengeteg jó könyvet eltudunk olvasni úgy, hogy aminek meg kell maradnia, az meg is maradjon. 

aztán van a másikfele, aki csak nehezen tud ráhangolódni, néhány megállóra, mondjuk 20 percre elő sem vesz egy könyvet, inkább olvas magazint meg egyéb "gyorsolvasmányt".

na nekik szólnak majd elsősorban a következő, ráhangolódás gyorsító tippek. 

belegondolni. mikor tudod, hogy lesz egy kis időd olvasni, idézd fel magadban, hol is hagytad abba, mi is volt, szerinted mi fog történni, aztán mire kinyitod a könyvet már totál hangulatban vagy.

főzz teát. amúgy is sokaknál összekapcsolódik a könyv olvasás a teaivással, gondolom azért mert meleg itókát szürcsölgetni megnyugtató dolog, de szerintem már a tea készítéssel történő szöszölés alatt átáll az ember arra a szabadidős ritmusra, már az kiszedi egy kicsit a rohanásból. 

olvass elalvás előtt. szerintem estére amúgy is (kivéve nagyon fáradt napokon) kiélezettebbek az érzékek, és élénkebb a fantázia, ezért sokkal egyszerűbb átvenni egy könyv hangulatát. 

netezz! a net már úgyis mindenkinek mindig nagyon is kéznél van így- vagy úgy, hát ha hazafelé még nincs lehetőséged nyugiba vonulni és olvasni, de van némi szabadidőd, nézegess képeket, hallgass zenéket a könyv témájában, vagy korszakából, esetleg a helyszínről ahol játszódik. 

ez mellesleg szerintem akkor is beválhat, a gyerkőcnek nincs kedve a kötelező olvasmányhoz. 

házi fagyi - tényleg a legegyszerűbb.. .

... és még egészséges is. legalábbis az egyik..

az első próbálkozásom, (ez volt az egészséges verzió, aztán hoztam újra önmagam) totál spontán jött, mert múltkor vettünk az ikeában kábé 700 forintért fagyicsinálót ilyet.

volt itthon banán, eper és meggy. a meggyeket félbe vágtam és kiszedegettem a magot, az epreket picire daraboltam, a banánt meg kézzel villával nem, én tényleg kézzel csináltam ..  és ezt az egészet összekevertem.

ezekután betöltöttem a formákba, be a fagyasztóba, és úgy kb 4-5 óra alatt teljesen kész lett ( nem tudom, hogy korábban elkészült-e, ennyi idő után néztük..)
nagyon finom volt, de tényleg.

viszont utána már nem volt itthon banán (ami kell azért, hogy összetartsa a gyümiket), ezért egy régi calipso féle vizes jégkrémet csináltam, most is csinálnak csak nem tudom, hogy hívják, nesteas szokott lenni. ehhez egy nagyon erős gyümiteát főztem (1 liter vízbe 3 filter, egész ameddig valamennyire ki nem hült), és több citromlé, több cukor, mint a rendes teába. erre azért van szükség, mert megfagyva sokkal kevésbé érződik a cukor illetve a citromlé, és ha csak sima teaízűre csináljuk, akkor hidegen már ízetlen lesz.
szóval aztán áttöltöttem, megfagyasztottam, és nyamm-nyamm elnyalogattuk, jólesett.

próbáljátok ki, ha van kedvetek, és írjatok, hogy milyen volt:)
ja és ha tudtok valami hasonlóan egyszerű házifagyit, akkor érdekelne a receptje:) 

fura cipők második felvonása

az előző bejegyzés folytatása, kevés szöveggel, mert valahogy a meghökkenéstől a szó is az emberbe fagy.. :D

azoknak akik biztosra mennek

barkácsolósoknak, vagy  akiknek mindig leszakad a gombjuk.. 

azoknak akik szeretnek építőkockázni.. 

szerelmeseknek

FÉRFIAKNAK

sok nő elsőre a fogakat és a cipőt nézi meg a férfin.. hm!
egyébként ennek a lábnyoma is tuti lehet .. :))

naturalisták, nudistáknak, mezítlábasoknak, hideg időben

először azt gondoltam, hogy felvéve olyan lehet, mint valami fura bőrbetegség

aztán rájöttem, hogy inkább ez a pedisek (rém)álma

állati, hogy mit ki nem találnak!




azért találtam egy olyat is, ami tetszett:

Na, ki, melyiket kéri? 

hamár cipő... legyen fura..? 1.

..vagy inkább durva..?

Amikor az előző bejegyzéshez képet kerestem a neten, elég érdekes dolgokra bukkantam.
Aztán úgy döntöttem érdemes ennek egy külön képes bejegyzést csinálni is.. tanulságos volt! A könnyeb szerkeszthetőség miatt 2 adagban jönnek.. ezek a.. hát ezek:

lehetünk akár iron-womanek

vagy furcsán cukik és puhák.

vannak persze áthidaló megoldások.. 

..csak nehogy egy banánhéjon csússzunk el.. 

szerencsére van ideális cipő erdei manólányoknak..

..informatikus (barát)nőknek is..

mániákus gyűjtögetőknek..

az autózás szerelmeseinek..

magaslatok

A magassarkú csinos, elegáns, szexi, és olyan kopottlábú mélynövésű hölgyeknek azt olvastam valami etikai kódexben hogy a hölgy egyébként pejoratív megfogalmazás helyette a kisasszony lehet potenciálisan illendő megoldás.   kifejezetten előnyös, de ezt alaposan megvétózza, ha valaki nem tud benne menni, vagy nem a megfelelő magasságot, színt, satöbbi választja az adott alkalomhoz.

Szerintem három verzió létezik a nem tud benne menni típusból.

• Az egyik, aki tényleg nem tud, ideális körülmények között sem. Na azok általában semmilyen magasságban nem, de sokan közülük azt gondolják, hogy de. Na AZ az igazán vicces.
  
• A második, aki alkalmi bénázó, nem jó a cipő, nyom, húz, csíp, szorít, kidörzsölt, satöbbi. Ez is elsőre látszik. Ez a típus általában eleve rutin szerűen rosszul választ cipőt.
  
• A harmadik pedig, hát,  ez a típus nem is igazán nem tud benne menni kategóriás. Olyan is- is. szépen megy amig el nem fárad a lába-háta-gerince.. aztán lohol, üget, Dzsár-dzsározik.. 

nagyon nagyon szeretnék egy ilyet.. ... :)) 

DE -  és itt jön a "mindig van egy de" rész -, van mit tenni ellene.

Az első típus.. hát gyakorlásra szorul.
Egyrész jó cipőt tudni kell választani. Másrészt keressen egy hosszú parkettás terepet (velünk anno egy vívóteremben gyakoroltatták) vegye fel a becses alkalmit, és igyekezzen egy csíkon végigsétálni, úgy, hogy lábacskáit egymás elé teszegeti. Jó sok gyakorlással profi szinte fejleszthető a Beépített szépségből már jólismert suhanás. :))

A második tipusnál tényleg a cipőválasztás a megoldás.
 Hosszú távra teli talpút (igen, igen kevésbé szexi, de egy milliárdszor kényelmesebb), megfelelő méretűt, és lehetőség szerint belül talpra formázottat. Ha ez nem adott, vannak már tuti szilikon, meg zselés talpbetétek, amik nem néznek ki bénán, viszont felüdülést tudnak nyújtani vész esetén.
Általában az elől kivágott cipők a körömágynál hosszútávon képesek csúnyán felrontani a bőrt, ezért azt inkább csak röviden.
 Lehet kapni (vagy lehetett) ilyen sarok kidörzsölődés elleni stiftet, azt hiszem az Avonnál. Na hát, az pontosan az ellentétét érte el nálam. Bekentem, egy fél óra múlva azt hittem belepusztulok a gyönyörű szattén fekete magassarkúmba. Merthogy csúszos lett, és az amúgy stabil cipőből, ki-be csuszikált a lábam, aminek eredményeként vízhólyagos és vérpiros lett.
Ilyen még szerintem a harisnya. Hát van akinél ez tényleg beválik, akkor hordja, én is szeretettel meghagyom neki. Persze más a 20 denes vagy a vastag pamuthari, de a kis vékony "náájlonharisnyák" nálam épp úgy mint a fentebb már említett stift csak a csúszkálást segíti elő, úgyhogy ezt is hanyagolnám.

hosszú távon kényelmesebb a telitalp. az arany szegély pedig szerintem tökre feldobja ezt a, hogy divatos szóval éljek 'nude' lábbelit. 

A harmadik esetben maximum megelőzni lehet...
Ha tudjuk, hogy hosszú napunk lesz, nem árt előtte egy-két nappal már járatni a cipőt, rövidebb időkre, hogy megszokjuk újra a cipő magasságát, akkor nem lesz domború a talpunk egy hosszú nap után. Másrészt, ilyen esetben nem árt ha leülünk, amikor van rá lehetőség, esetleg időnként pl a mosdóban pár percre levesszük a cipellőt. A cél, hogy minél később kezdjen el elfáradni a lábunk és vele együtt a hátunk, gerincünk, derekunk is.

+ Extra tipp, hogy már lehet kapni kicsire összecsomagolható papucscipőt, ami ugyan nem egy báli cipő, de buliból vagy rendezvényről hazafelé jövet nagyon jól jöhet, az éjszakaizáskor, vagy hosszabb hazafelé sétálás esetén, de akár önvédelmi szempontból is, mert laposban könnyebb futni, ha olyan a helyzet.