"olvasni arany"

az olvasás ugye élmény.. 

vannak akiknek minden helyzetben, (mondjuk nekem), teljesen élvezhető az olvasás, buszon 2 megálló alatt is rátudnak hangolódni az adott könyvre (főként ha jó) és ezért elő is veszik akár milyen rövid időre is.
szerintem ez afféle menekülő reakció is, ennek a típusnak szüksége is van rá, hogy kicsit kiszakadjon a világból. mindenesetre nekünk könnyű dolgunk van, mert nem kell külön helyzetet teremtenünk, így rengeteg jó könyvet eltudunk olvasni úgy, hogy aminek meg kell maradnia, az meg is maradjon. 

aztán van a másikfele, aki csak nehezen tud ráhangolódni, néhány megállóra, mondjuk 20 percre elő sem vesz egy könyvet, inkább olvas magazint meg egyéb "gyorsolvasmányt".

na nekik szólnak majd elsősorban a következő, ráhangolódás gyorsító tippek. 

belegondolni. mikor tudod, hogy lesz egy kis időd olvasni, idézd fel magadban, hol is hagytad abba, mi is volt, szerinted mi fog történni, aztán mire kinyitod a könyvet már totál hangulatban vagy.

főzz teát. amúgy is sokaknál összekapcsolódik a könyv olvasás a teaivással, gondolom azért mert meleg itókát szürcsölgetni megnyugtató dolog, de szerintem már a tea készítéssel történő szöszölés alatt átáll az ember arra a szabadidős ritmusra, már az kiszedi egy kicsit a rohanásból. 

olvass elalvás előtt. szerintem estére amúgy is (kivéve nagyon fáradt napokon) kiélezettebbek az érzékek, és élénkebb a fantázia, ezért sokkal egyszerűbb átvenni egy könyv hangulatát. 

netezz! a net már úgyis mindenkinek mindig nagyon is kéznél van így- vagy úgy, hát ha hazafelé még nincs lehetőséged nyugiba vonulni és olvasni, de van némi szabadidőd, nézegess képeket, hallgass zenéket a könyv témájában, vagy korszakából, esetleg a helyszínről ahol játszódik. 

ez mellesleg szerintem akkor is beválhat, a gyerkőcnek nincs kedve a kötelező olvasmányhoz. 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat! 

sürgős

ez a bejegyzés most kisbabásoknak szól, és tapasztalatból íródik.

sajnos előfordul, hogy a Picúrjainkat valami baj éri, ráadásul van, hogy a baj nagyobb mint gondolnánk. első és legfontosabb orvost, szükség esetén mentőt hívni. na persze ha a helyzet úgy diktálja. 

ha látszólag ok nélkül sápadt a baba, vagy leesett valahonnan (utóbbi állítólag minden babával megtörténik, még minden anyuka szégyelli és azt gondlja, hogy más kisbabája nem esik sehonnan le) az viszont simán okot adhat aggodalomra.

ilyenkor a gyors logikus cselekvés nagyon sokat mozdíthat előre. 

a gyermekorvos és a mentők száma legalább 3 fix helyen legyen feltüntetve a házban, a gyermek tb  kártyájának számával együtt. mert mindenki mindig tudja, hol van, de amikor éppen a fél kezedben a beteg, riadt kisbabád sír, és nem mered letenni sem, akkor nemigen fogod elővenni az iratos dobozod, és keresgélni a baba eü. könyve meg az egyéb dolgok között. 

érdemes gyorsan végiggondolni, ha leesett rögtön felsírt e, hányt e, nem álmatag-e, illetve egyéb életjelei hogy funkcionálnak, mert ezeket megfogják kérdezni. és ha még bármi szokatlant észlelsz (akkor is ha jelentéktelennek tűnik) már a telefonban meg kell említeni. ha a kicsi állapota a mentőre várakozás közben rosszabbodik, a mentőket újra kell hívni, elmondani, hogy már jelezted a problémát, és a változásról is beszámolni.

ha a telefon megvolt, és a mentők már úton vannak, jöhet a rohampakolás, a mentők kiérkezéséig, hogy utána már ne kelljen arra várni. 

mit tegyünk oda..

• egy marék pelenka
• konzerv babakaja, kanál
• az baba egészségügyi kiskönyve, iratai, TB kártyája
• meleg takaró a kicsinek
• váltás ruházat, 
• kedvenc játék
• iratok, pénz, mobiltelefon

ha a pakolás megvan, mehet az öltözködés, gyorsan, és praktikusan, lehetőleg kényelmes holmikba, hogy ha bent kell maradni éjszakára, akkor is kényelmes legyen. 

de azért remélem erre a posztra nem lesz egyikőtöknek sem szüksége!!

születésnap ELSŐ verzió

őszintén szólva életemben másodszor rendezek igazi szülinapi bulit, bababulit pedig először (a babaváró is elmaradt, mert aznap szültem inkább..) szóval most tök amatőrként nagy szervezésben vagyunk. 
először is, kell ajándék. ez már félig kipipálva, már csak a home-made része van hátra, ami viszont még jó sok meló lesz. a jó az benne, hogy az egy éveseknek akkor is tetszik, ha nem sikerül jól, szóval nincs nagy kockázat. 

a bababuli már nehezebb téma, mivel ugye bababuli legyen bababarát, így ÉdesEgyel azt ötleteltük ki, hogy ezúttal Őkicsinysége is mindenhez hozzápiszkálhasson (az asztalon is) így papírtárnyérokban babakompatibilis kaja, üdítő és alkoholos egyebek helyett pedig gyümölcslé, illetve tea lesz. cukros és cukortalan, ki hogy szereti adni a babájának. csipsz helyett babapiskóta, keksz esetleg ropi. egyéb rágcsa helyett felszeletelt gyümölcs, és babakompatibilis süti (pl pogácsa), és természetesen bababarát torta. lehetőleg jól maszatolható és kenhető, hiszen az ám csak az igazi élvezet, ha az ember épp baba.

ez ugyan nem a mienk, meg oda is van égve szerintem. 

és lesznek lufik. nem a parti hangulat miatt (illetve nem csak), hanem mert a lufikat egyrészt mindenki szereti, másrészt a mi Nagy mindjárt egyévesünkről is kiderült az esküvőzés alkalmával, hogy a lufi, na az aztán jó dolog szerinte is.

ebből nálunk egy kicsit szolidabb mennyiség várható azért.. 

még egy kiemelten bababarát dolog. hiába szereti egyesével a meghívottakat, valószínűleg nem örülne különösebben, ha mind egyszerre "támadnák le", így csoportokra osztottuk azokat, akik szeretnék megünnepelni velünk Kicsibabánk első szülinapját, és sokk hatás elkerülése végett két napra osztva hívtuk meg őket.
a szülinapos nap pedig csak a mienk lesz. Pocaké, Apáé, Anyáé. pont ahogy tavaly volt.

a csomagolás pedig abszolút elmaradhatatlan része az egyévesek ajándékának. sőt, mondhatni a legeslegfontosabb része. mert az egyéves már ki és be pakol, tép gyűr és kiszed, ráadásul még élvezi is, szóval minél zörgősebb és színesebb csomagolópapír kell, az ajándéktasak egy fokkal gyöngébb ugyan, de még mindig élvezetes főleg ha valami csillogós is van rajta, és kellemesen rágható a sarka.
ami viszont tuti nyerő, ha az ajándékhoz kartondoboz is van. órákig lehet azzal játszani, plusz gondolom babamércével nézve igen ínyenc fogás, mert kivétel nélkül mindig meg is kell kóstolni.

nyamm nyamm.. :))

szóval így néz ki nálunk egy babaünnep. és hogy a mi Picinyünk hogy készül? kérem, keményen.
először is, profin fúj már gyertyát (na jó, élesben még nem próbáltuk), és akkor pocakot növesztet(arányaiban) mint egy évvel ezelőtt nekem volt Ő.

:)))

egy tökéletes nap. ön- lelki-fröccs-öntés

az élet nálunk finoman szólva sem szól az állandó takarításról, így most egy nagyon - nagyon személyes bejegyzés követel itt magának helyett. az egyensúly meg miegymás miatt. igazából nem, nem amiatt, hanem mert rossz kedvem van, és szeretném magam felvidítani valamivel. és gondoltam, ha   ide leírom, hogy milyen jó is nálam egy átlagos nap, akkor attól majd egyből felvidulok. 

a reggel mindig a tegnap estével kezdődik. legalábbis nekem az határozza meg, hogy milyen kedvem van, hogy az este hogy telt. egy átlagos este (éjjel?) főzünk, eszünk egy jót ÉdesEgyel, miközben megnézünk egy filmet amit jó esetben csak fél órán át kerestünk előtte. aztán lefekszünk.

 reggel 3x nyomom ki az ébresztőt, és általában utána szólok ÉdesEgynek, hogy elfog késni, mire Ő morcogva a másik oldalára fordul felkel és készülődik én meg jól visszaalszom. Következőre a búcsúpuszi-ölelésre ébredek, ami az egyik legjobb része a reggelemnek. a másik legjobb része amikor kimegyek Mr.Picihez és az ágyikóban áll, az ajtót nézi kitartóan, és ahogy ott megjelenek egy hatalmas vigyor és öröm sikkantás fogad:)

ezután kaja, játszás miegymás és hasztalan rendrakosgatás újra meg újra (oké az is igaz, hogy olyan nagyon nem erőlködöm, addig kupizzon a gyerek ameddig legálisan ráfoghatja a baba korra..), 1-1 alvás, ha épp úgy alakul, aztán már fél háromkor fel vagyunk pörögve, hogy ötre ÉdesEgy hazaér, néha csinálunk valami ebédet, máskor csak repesve várjuk és számoljuk visszafelé a perceket.

ha megérkezik, együtt kaját csinálunk, megebédeltetünk, megebédelünk, és ÉdesEgy játszik Mr.Picúrral, amíg lazít/tanul/intézi a Családka kötelező dolgait, este pedig lemegyünk Mama-Papázni, aztán vacsi - fürcsi - mese - elköszönés - alvás.

mi pedig ÉdesEgyel benyomjuk az F4-et : Fürdünk, Főzünk, Filmezünk, Falunk. aztán kezdődhet egy újabb nap:)

és ha vannak is rosszabb napok (mert vannak) elég ránézni valamelyik vigyori pasasra (a kicsire vagy a nagyra) és ha háborgok is mint a tenger, azért tudom, hogy a világon minden a leges legnagyobb rendben van. 

ezt szeretem az őszben.

nekem ez komoly kihívás mivel én abszolút nem szeretem az őszt. sőt. ahogy ősz lett, idén is egyből olyan szomorkás, sőt néha már-már elkeseredett lettem, holott ez is csak 3 hónap, és egyszer szinte biztos, hogy véget ér.

úgyhogy, most igyekszem összegyűjteni 5 olyan dolgot, amik kifejezetten jó dolgok az őszben. főként azért, hogy én és a hozzám hasonló ősz-depisek is kihúzzák valahogy ezt a 3 hónapot, anélkül, hogy a környezetük és saját maguk agyára mennének.

1. kreativitás. ősszel van a legtöbb anyag a természetben, amiből munkálkodni lehet, ráadásul az tanév- és óvoda kezdésnek, a karácsony közeledtének, a hideg idő beköszöntének hála van is mire használnunk a kreativitásunkat.
2. sünök. előkerülnek a sünök, bár idén nálunk egész évben elő-elő bukkantak, de ősszel a szomszéd kert mellett kb minden héten lehet találkozni velük.
3. ruhák. imádom a miniszoknyákat vastagabb harisnyával (na nem olyan bölcsészesen kell elképzelni, hogy zöld minihez narancs sárga szoknya és gigantikus méretű fura színű fülbi) és imádom a nagy puha meleg kötött illetve szőrös pulcsikat. na ugye ehhez a kettőhöz az összes többi évszak vagy túl meleg  vagy túl hideg. a hatalmas pulcsikat, pl. télen kabát alá igen nehézkes begyömöszölni.
4. utazás. pont jó idő van ahhoz, hogy reggel menős, este jövős utazásokkal lehessen kiruccanni a környező városokba, például Győrbe, amit imádok.
5. kaja. indul a gesztenye és sütötők szezon, ez utóbbi mondjuk engem nemigen dob fel, mivel egyáltalán nem szeretem a sütőtököt, azonban a gesztenyét nagyon. meg a szőlő, tényleg, majdnem kifelejtettem a szőlőt.:) 

hát eredetileg 10 pontot akartam összeszedni, de még ezt az ötöt is nehezen sikerült. viszont a következő egy-két hónapban még próbálok jegyzetelni, hogy mi jó még általánosságban az őszben, annak aki még a színeit sem szereti, és akkor jövőre talán már egészen oda leszek érte. 

és Ti, többiek, kedves 9 db olvasóm, mit szerettek az őszben? hogy álltok az évszakokkal, van kedvenc?

hétköznapi luxus

"add meg nekem a mindennapok luxusát, és eltekintek az élet szükségletektől"

ez körülbelül tökéletesen leírja az én életmódomat, nem állítom, hogy ez így helyes, de azt gondolom, hogy mindenkinek szüksége van egy kis hétköznapi luxusra, ami simogatja a lelkét.

persze nyilván ez mindenkinek más, hiszen hiába vagyunk mind ugyanolyanok, mind különbözünk is, így van akinek az új ruhák, a smink, van akinek a séta a párjával, van akinek egy jó vacsi egy étteremben vagy egy sör a haverokkal. ebből már kiderült, nem arra a luxusra gondolok, amit a drágakövek meg az óceánjárókon felszolgált 12 fogásos vacsorák jelentenek, hanem azokra a dolgokra, amik elvileg teljesen fölöslegesek, szükségtelenek, vagy nem érnek annyit, amennyit fizetünk értük vagy foglalkozunk velük, mégis egy egy jó mozzanatai lesznek a napunknak. 

nekem minden napomban van egy kicsi ilyen luxus, és igyekszem a párom napjaiba is belecsempészni. 

hát a milyenk ugyan nem pont ilyen................ .... ..

többek közt ezek a mi hétköznapi luxusaink:

• baldachin. ez amolyan minden hercegné álma, pedig csak egyszerű fehér háló, mondjuk nem is haszontalan, mert kívül tartja a szúnyogokat, de azért bevallom, ahhoz is hozzájárul, hogy az ember fenséges uralkodóként aludhasson el:D
  
• mindenkinek a kedvenc tányérjával/evőeszközével/poharával terítek. ez ugyan nem az a magazinos együtt evés, hogy mindenkinek szép  korábbanmégsosehasznált egyen színű, étkészlete és szalvétája van, sőt a poharak sokszínű-és formájúságától igencsak káosz uralkodik az asztalon, de mégis: mindenki a saját kedvencét kapja. minden nap.
  
• reggelibe csomagolt gondoskodás. előző este bedobozolt kaja Édes Egynek, ami remélem érzi, nem csak azért fontos, hogy ne "majd be kapok valamit" legyen az amúgy is rohanós evésre szánt idejében, hanem, hogy két dühöngő ügyfél közt a dobozkáját kinyitva eszébe juttassam, hogy várom haza és szeretem.
  
• esti habozás. igazán nem kerül sokba egy kicsi habfürdőt löttyinteni időnként a fürdő vizembe, még ha nem is fürdök hosszan, élvezhetem a gyönyörű színes gömböket a fehér puhaság között.
  
• vasaló víz. imádom a frissen mosott ruha illatát, amit a vasaló víz csak még jobban felerősít.
  
• láb áztatás. nyáron a hűvös, télen a meleg vizes láb fürdő egészen ki tudja áztatni az ember lelkét -is- és ráadásul azért elég sok dolog van amit művelni lehet közben.
  
• olvasás. ha lenne is pénzem megvenni az összes könyvet amit elakarok olvasni, akkor sem lenne helyem, ahol tartsam őket, így könyvtárazok, és minden hónapban veszek ki 1-1 olyan könyvet is, ami építőleg hat a lelkemre.
  
• szép-aranyos-vicces üzenet ÉdesEgynek munka közben. mert megérdemli.
  
• pici nem nélkülezhetetlen dolgok, egymásnak, vagy magunknak. legtöbbször ócskásról, vagy saját kis kezünkkel összeeszkábálva.
  
• szinte minden este elmegyünk enni egy jót. egészen a konyháig. de sokszor felér egy éttermi vacsorával, plusz együtt töltött idő is jóval intenzívebb.

hétköznap ajándék, hogy tudja, minden nap ajándék. 

azt hiszem nagycsomó ilyen luxust feltudnék még sorolni, de most talán ötletadónak elég ennyi. meg az is lehet, hogy ezek mást nem gyönyörködtetnek el annyira, mint engem. :)