hogy a vékony test igazából
leromlottságot, rossz egészségi állapotot, szegénységet tükröz? Azaz, ha a média, az őrült mánia, a mindenféle kompenzációs és egyéb lelki betegségek nem tolnák az orrunk elé, hogy az a szép,
az a szép, akinek a szeme kék akinek minden csontja kinn van, akkor tulajdonképpen a husi-duci-kerekded dívna! ősember nyelven szólva, azé' mer' láccik, hogy van mit ennie.
ez most szól minden fogyókúrázó nőnek férfinak és (jajj ne adj' Isten) gyermeknek. kivéve azt, aki egészségügyi okból (nem fogyókúrázik hanem) életmódot vált, mert az jogos.
az én családomban több ízben fellelhetők a fogyózok, és bár nem vagyok egy nádszálkisasszony, biztos, hogy sosem állok be közéjük, méghozzá ezért:
az ízek sokféleségükben élvezetet nyújtanak a hétköznapokban, amikre nem tudatosan, de szükségünk van, főként a rohanó világban, ahol a mindennapok élvezetei eltűnni látszanak, és ami apró az nem egy
pici kincs, hanem bagatel, jelentéktelen. pedig enni jó.
a legtöbb fogyókúra nélkülöző, (léböjt, 90 napos diéta, káposzta, alma és a többi szétválasztásos és kizárós diéták) azért hatásosak, mert (pl. a 90 naposnál) hiányokat okozol mindennap a szervezetedben, másképp bomlanak le, nem tudnak rendesen emésztődni az anyagok, gyakoraltilag nem jut tápanyaghoz, ásványianyaghoz, és elég vitaminhoz a tested. gyakorlatilag az éhezés tünetei miatt fogysz mindegyiknél, a különbség leginkább abban rejlik, hogy arra az időre mivel töltöd meg a hasad éhség érzet ellen. egyébként életmód váltásnak egyik sem megfelelő, mivel ugye ártalmas ha hosszan folytatod.
a kilók pedig már jönnek is vissza, általában max 2x vagy 3x annyi idő alatt, amennyi alatt leadtad, viszont közben adtál egy büdös nagy pofont az egészségednek. és ez már két újabb érv.
a mindenféle bigyi-bogyók meg italporok eleve riasztóan hangzanak, ha abba gondolsz bele, hogy gyógyszert sem szednél csak úgy hasracsapósdiból, csak azért mert mért ne. legalábbis normális esetben. egyébként ezek szinte soha nem hatásosak, ezt már abból is lehet sejteni, hogy árírják, hogy a megfelelő fogyókúra és mozgás mellett. ha pedig ténylegesen tartanád a fogyókúrád meg a mozgást, akkor nem is tűnik fel, hogy segített e a lötyi vagy sem.
de ha mégis szeded a bigyi-bogyókat, kérve kérlek legalább igyál rá jó sokat, mert ha feltapad a gyomorfaladra, nyelőcsövedre, iszonyat károkat okozhat (gyógyszerekre ugyanez vonatkozik)
ha megkérdezek valakit, hogy miért fogyókúrázik rendszerint vagy az a válasz, hogy 'hogy tetszek a páromnak' vagy az, hogy 'mert kövér vagyok' és ezek alternatív százféle verziói.
egy. megkérdezted egyáltalán a párodat, hogy jobban tetszenél e neki, ha lefogynál (azaz nőknél: kisebb cici, kisebb popó, kisebb kapaszkodó -tudod hátul két oldalt..- férfiaknál: laposabb fenék, vékonyabb lábak, arc, nyak), vagy neki épp az a szexepil értékű rajtad, amit Te mániákusan elakarsz tűntetni?
másrészt, jöhetnék a jogos közhelyek egyikével is: nem így szeretett beléd? vagy tán egy kis plussztól nem szeret már? - de nem jövök, mert én is olyan vagyok, aki mindig újra meg újra szeretné, ha beleszeretne a párja. és különben is, ha valakinek azt mondod, hogy ne foglalkozz azokkal, akiknek nem tetszel, rögvest az a válasza, hogy magamnak akarok tetszeni.
na erre meg nekem az a válaszom, hogy édesem, azt neeemúgykeeell... meg kell látni magadban a szépet. én nagyon sokáig ezzel nem voltam tisztába, egyszer épp hosszasan szídtam a kínosan nagy mellméretemet, mikor megkérdeztem az akkori páromat, hogy nem zavarja, hogy nagy az orra? mire ő azt mondta, hogy régen nagyon zavarta, de azután rájött, hogy nem tud változtatni rajta, meg hogy lehetne rosszabb is, és azóta szereti mert legalább jellegzetes.
tökre megdöbbentem. hosszú időbe telt, mire eljutottam odaáig, hogy olyannak a szemével próbáljam látni a testrészeimet, aki pont az olyat szereti. merthogy mindent szeret
valaki. a nagy mellet meg a gülü szemeket is. én mért ne szeretethetném. persze ez még nem megy tökéletesen, de rajta vagyok az ügyön, és addig is találtam két dolgot magamon, amit szépnek találok: a fogaimat, és a lábujjaimat, és ezekre nagyobb hangsúlyt fektetek a mindennapokban, hogy mindennap eszembe jusson, azért van rajtam valami szép is, ha nem is érzem úgy.
szóval, hogy szereted-e magad, nem azon múlik, hogy hány kiló vagy, vagy van egy úszógumid, meg narancsbőröd.
ezt például a Kedvesem példája is hűen tükrözi: 'csak az a párnárcska zavar semmi más' aztán mikor az kisebb lett, egyből talált másik borzasztóan zavaró részt, ami persze előtte is ugyanúgy nézett ki, és nem lett ott semmi probléma. és ez így végteleníthetően.
egyébként a notorikus fogyniakarók mániája minden esetben valamilyen lelki bibit fed, szóval a megfelelő módszer keresésével töltött időt, tölthetné a lelki gond keresésével - és megoldásával- is.
