égető kérdés

a legtöbb háztartásban a nők a főzés felelősek még mindig, (bár én állítom, hogy a pasik jobban főznek, mert jobb az íz érzékük) persze ez általánosítgatás úgyhogy most egy ejnye-bejnye magamnak, de információ, hely és idő híján azért mégsem sorolhatok fel egyenként minden egyes embert, plusz kit -kihez viszonyítanék..?:)

mi például a ÉdesEgyel együtt főzünk, mert nekünk ez élvezet és hobbi, és általában sokkal jobban sikerül, ha együtt csináljuk, mert élvezzük. DE.

Ő az a típus, aki sosem vigyáz magára, mert hogy "eddig se lett semmi bajom". na én meg az a típus vagyok aki ettől falra mászik, mert az nem jelent automatikus védettséget azért, hogy múltkor pont nem vágtad el semmid vagy égetted meg magad.. és a háztartási balesetek ugyan tudnak viccesek lenni (pl mikor a haj hab flakonjával törtem el a kis lábujjamat), viszont az égés nem vicc. ezért vigyázni kell, nagyon is.

íme néhány tipp, hogy hogyan ne legyen égető kérdés az elsősegély a konyhában.


olajjal sütés messze a legveszélyesebb dolog amit a konyhában művelhetünk, így kezdem azzal.

• fröccsenés gátló: ugyan nem lehet a kajában piszkálni ami nagy hátrány, viszont nem fröcsög a forró olaj a bőrünkre, és még a tűzhelyet sem kell hét évszázadon át sikálni utána, ha használjuk.
• eszköz használat: ha forró olajba szeretnénk dolgokat pakolni (gondolok itt húsra, halra, zöldségre, krumplira és egyéb jóságokra), akkor azt lehetőleg NE puszta kézzel, hanem lassan, közelről engedjük bele, valamilyen lapáttal. minél távolabbról, annál jobb.
• ha mégis meggyullad az olaj, semmiképpen ne próbáljuk vízzel oltani, mert nagyon durván visszacsap és a kifröccsenő égő olaj meggyújt mindent és megéget mindenkit a közelben. szóval ne. ha ég az olaj, homokkal vagy mosóporral (nyilván mindenkinek tele a konyhája homokkal és mosóporral ..:D) vagy óvatos, hirtelen, határozott mozdulatos fedővel történő letakarással olthatjuk el. a tűzről pedig vegyük le, tegyük át a tűzhely egy másik (nem égő) részére.
• ha az olaj füstöl, nem elég a tüzet lezárni alatta, arrébb is kell húzni, hogy ne tudjon tovább melegedni.

párolás, főzés, egyéb vizes dolgok

• mosogatás: önmagában, forró, folyóvízben ne mosogassunk, mert ha túl forró égési sérülést okozhat.
• gőz: a fedőt mindig oldal irányba emeljük fel, ha magunk felé (mint egy pajzsot) emeljük fel, a gőz a másik oldalt szökik, és nem éget meg. a fém ékszerek nagyon hamar átforrósodnak, így ezeket se hagyjuk a gőz fölött.
• szűrés: tészta szűrésekor a vizet a többség a mosogatóba önti (aki nem az vajon hová?:) ) használjon kesztyűt, vagy rongyot, és eresszen hideg vizet a csapból a forró tészta lé mellé, így a műanyag dolgok a mosogatóban nem olvadnak meg, és a felcsapó gőz sem lesz olyan forró.
• elővigyázatosság: lehetőleg valamelyik belső tárcsán főzőcskézz, így ha kiborul a bili  a forró lé, nem egyenesen rád borul, vagy legalábbis nem az egész. ez egyébként az olajban sütésre is vonatkozik.

általánosak, amiket az előző kettő kategóriába nem tudtam belepréselni..

• bár ezt említettem, de a kesztyű használat nagyon nagyon nagyon sok sérülést kiiktathat. nekem ez a gyönyörű kék IKEA-s szilikon főző kesztyűm van, nagyon király, de csúszik, úgyhogy még nem tökéletes.

• sütőt ha épp nem nyúlkálsz benne, ne hagyd nyitva, mert a neki menés további kellemetlenségeket okozhat. és ez is kiemelten veszélyes kisgyermekek és kisállatok ügyében.
• kóstolni eleve is úgy illik, hogy külön kanállal vesszük ki az edényből (ne a közösbe nyálazzunk bele) viszont még jobb, ha külön kistányéron türelmesen, hagyjuk kicsit kihűlni, így az ízét is érezhetjük, nem csak azt, hogy 'hjahjj deh fohhhooóóó'
• az eszköz használat fontos, de a hogyanra is oda kell figyelni. ne hagyjuk a varázspálcát keverőt benne a kajában, mert felforrósodik, nagyon. ja és legyen hőálló, lehetőleg fa nyelű (vagy legalábbis nem fém).
• ha a palacsinta a gázon landol, rögtön zárjuk le a tüzet, ha még nem gyulladt meg villával dobjuk át tányérba vagy egyből a mosogatóba, kukába.
• bármit főzöl, ha kavargatod, mindenképpen fogd az edényt. szerintem elég alap dolog, mégis annyira kevesen figyelnek oda rá..
• hogyha mégis magadra borítod, vagy odafröccsen ahová nem kéne, vedd komolyan.
  
  
  Égéssel kapcsolatos elsősegély nyújtásról, rövid, átfogó, közérthető és felettébb hasznos infókat itt találtam. 

házipraktikák modernított változat

méghozzá megfázásra. 
na persze mindenki ismeri a mézbe fokhagymát és kamillateás kigőzőléses meg hasonló dolgokat de van ám még más is. 

ami nagyon fontos, azért, hogy elkerüljük a nagyon durva kategóriás megfázást, amikor érezzük, hogy gyengébbek vagyunk, vagy adott volt valamilyen körülmény, ami miatt megfázhattunk csak még nem érezzük, esetleg érezzük, hogy bújkál bennünk valami, érdemes rögtön intézkedni, elkezdeni a mézezést, illetve aki bírja, a mézesfokhagymázást, gyümölcsöt enni, kilószámra, meg vitamint, aki lusta a gyümölcshöz. és pihenni, pihenni, pihenni. mert így meg lehet úszni 1-2 nappal, ha meg nem akarsz kiesni az életedből, lehet, hogy a kényszerpihenőd jóval tovább tart majd.


nálam a fő elv ilyenkor, hogy sokat aludni, pihenni, feküdni, ami talán a legtöbbet segít, erre azonban kisbaba mellett nincs lehetőség, főleg ha Édesegy nincs itthon.

a másik bevált dolog, hogy töméntelenül iszom a c-vitamin dús gyümileveket, például 100%-os narancs, ha fáj a torkod is, kapható "mild" verzió, ami kevésbé savas. gondolom ez hasfájósoknak is egy fokkal jobb megoldás. ez egyben megoldja a c-vitamin szükséglet egy részét, plussz a folyadékszükségletet is, mert ugye ilyenkor még többet ajánlott inni.

szintén bevált, és szintén folyadék, amit ilyenkor előszeretettel kortyolgatok az energiaital. eléggé furcsán hangzik, mert alapból nem egészséges, de ha megiszom, és utána csak henyélek, ahogy azt betegség idején illik, akkor több energiája van a szervezetemnek gyógyulni. nekem mindig segít.

azután, a már kint lévő bacik minél távolabb tartása érdekében, minden nap szellőztetni, és a zsepis kukát is gyakran üríteni kell. ha már gyógyulóban vagy érdemes kicserélni az ágyneműhuzatot (legalábbis a párnahuzatot egészen biztos) és a párnát jól kiszellőztetni.

anyóspajtáséknál meglepve tapasztaltam, hogy ott úgy tartják, jobb ha a betegség alatt a beteg nem fürdik, nehogy jobban megfázzon, na én ezt hülyeségnek tartom, mert akkor nem tud megszabadulni a rajta lévő baciktól, plussz nagyobb esély van rá, hogy más is elkapja. arról nem is beszélve, hogy akár milyen nehéz is rávenni magát az embernek lázasan, utána kicsit felfrissültebb, könnyebben alszik, és picit jobban is érzi magát. ha persze annyira gyenge, kérjen segítséget, vagy legalább állítson valakit a be nem zárt ajtó elé, gond esetére.
ilyen esetben semmi esetre sem ajánlott a forró fürdő, sem a túlöltözés (babáknál meg a túlöltöztetés), mert elnyomja tisztességesen a lázat. ugyanakkor a kellemesen langyos pancsi tökéletes, mert leviszi a testhőt.

ha már benne vagyunk a mélyében, és a nagyon durva esetleg nagyon nagyon durva kategóriánál tartunk, irány a doki (igen, még a férfiaknak is..), mert egy torok vagy mandula gyulladás, nem megfelelő kezelés esetén arcüreggyulladássá, agyhártyagyulladássá, vagy egyéb durva dolgokká alakulhat, amik tudnak halálos kimenetelűek lenni, ilyen egyébként volt a környezetemben is.


jobbulást! nekem is..

a következő poszt ehhez a témához igen szorosan kapcsolódni fog. 

Tudod -e -... ?

hogy a vékony test igazából leromlottságot, rossz egészségi állapotot, szegénységet tükröz? Azaz, ha a média, az őrült mánia, a mindenféle kompenzációs és egyéb lelki betegségek nem tolnák az orrunk elé, hogy az a szép, az a szép, akinek a szeme kék akinek minden csontja kinn van, akkor tulajdonképpen a husi-duci-kerekded dívna! ősember nyelven szólva, azé' mer' láccik, hogy van mit ennie.
ez most szól minden fogyókúrázó nőnek férfinak és (jajj ne adj' Isten) gyermeknek. kivéve azt, aki egészségügyi okból (nem fogyókúrázik hanem) életmódot vált, mert az jogos.

az én családomban több ízben fellelhetők a fogyózok, és bár nem vagyok egy nádszálkisasszony, biztos, hogy sosem állok be közéjük, méghozzá ezért:

 

az ízek sokféleségükben élvezetet nyújtanak a hétköznapokban, amikre nem tudatosan, de szükségünk van, főként a rohanó világban, ahol a mindennapok élvezetei eltűnni látszanak, és ami apró az nem egy pici kincs, hanem bagatel, jelentéktelen. pedig enni jó.

a legtöbb fogyókúra nélkülöző, (léböjt, 90 napos diéta, káposzta, alma és a többi szétválasztásos és kizárós diéták) azért hatásosak, mert (pl. a 90 naposnál) hiányokat okozol mindennap a szervezetedben, másképp bomlanak le, nem tudnak rendesen emésztődni az anyagok, gyakoraltilag nem jut tápanyaghoz, ásványianyaghoz, és elég vitaminhoz a tested. gyakorlatilag az éhezés tünetei miatt fogysz mindegyiknél, a különbség leginkább abban rejlik, hogy arra az időre mivel töltöd meg a hasad éhség érzet ellen. egyébként életmód váltásnak egyik sem megfelelő, mivel ugye ártalmas ha hosszan folytatod.

a kilók pedig már jönnek is vissza, általában max 2x vagy 3x annyi idő alatt, amennyi alatt leadtad, viszont közben adtál egy büdös nagy pofont az egészségednek. és ez már két újabb érv.

a mindenféle bigyi-bogyók meg italporok eleve riasztóan hangzanak, ha abba gondolsz bele, hogy gyógyszert sem szednél csak úgy hasracsapósdiból, csak azért mert mért ne. legalábbis normális esetben. egyébként ezek szinte soha nem hatásosak, ezt már abból is lehet sejteni, hogy árírják, hogy a megfelelő fogyókúra és mozgás mellett. ha pedig ténylegesen tartanád a fogyókúrád meg a mozgást, akkor nem is tűnik fel, hogy segített e a lötyi vagy sem.
de ha mégis szeded a bigyi-bogyókat, kérve kérlek legalább igyál rá jó sokat, mert ha feltapad a gyomorfaladra, nyelőcsövedre, iszonyat károkat okozhat (gyógyszerekre ugyanez vonatkozik)


ha megkérdezek valakit, hogy miért fogyókúrázik rendszerint vagy az a válasz, hogy 'hogy tetszek a páromnak' vagy az, hogy 'mert kövér vagyok' és ezek alternatív százféle verziói.

egy. megkérdezted egyáltalán a párodat, hogy jobban tetszenél e neki, ha lefogynál (azaz nőknél: kisebb cici, kisebb popó, kisebb kapaszkodó -tudod hátul két oldalt..-  férfiaknál: laposabb fenék, vékonyabb lábak, arc, nyak), vagy neki épp az a szexepil értékű rajtad, amit Te mániákusan elakarsz tűntetni?
másrészt, jöhetnék a jogos közhelyek egyikével is: nem így szeretett beléd? vagy tán egy kis plussztól nem szeret már? - de nem jövök, mert én is olyan vagyok, aki mindig újra meg újra szeretné, ha beleszeretne a párja. és különben is, ha valakinek azt mondod, hogy ne foglalkozz azokkal, akiknek nem tetszel, rögvest az a válasza, hogy magamnak akarok tetszeni.

na erre meg nekem az a válaszom, hogy édesem, azt neeemúgykeeell... meg kell látni magadban a szépet. én nagyon sokáig ezzel nem voltam tisztába, egyszer épp hosszasan szídtam a kínosan nagy mellméretemet, mikor megkérdeztem az akkori páromat, hogy nem zavarja, hogy nagy az orra? mire ő azt mondta, hogy régen nagyon zavarta, de azután rájött, hogy nem tud változtatni rajta, meg hogy lehetne rosszabb is, és azóta szereti mert legalább jellegzetes.
tökre megdöbbentem. hosszú időbe telt, mire eljutottam odaáig, hogy olyannak a szemével próbáljam látni a testrészeimet, aki pont az olyat szereti. merthogy mindent szeret valaki. a nagy mellet meg a gülü szemeket is. én mért ne szeretethetném. persze ez még nem megy tökéletesen, de rajta vagyok az ügyön, és addig is találtam két dolgot magamon, amit szépnek találok: a fogaimat, és a lábujjaimat, és ezekre nagyobb hangsúlyt fektetek a mindennapokban, hogy mindennap eszembe jusson, azért van rajtam valami szép is, ha nem is érzem úgy.
szóval, hogy szereted-e magad, nem azon múlik, hogy hány kiló vagy, vagy van egy úszógumid, meg narancsbőröd.
ezt például a Kedvesem példája is hűen tükrözi: 'csak az a párnárcska zavar semmi más' aztán mikor az kisebb lett, egyből talált másik borzasztóan zavaró részt, ami persze előtte is ugyanúgy nézett ki, és nem lett ott semmi probléma. és ez így végteleníthetően.

egyébként a notorikus fogyniakarók mániája minden esetben valamilyen lelki bibit fed, szóval a megfelelő módszer keresésével töltött időt, tölthetné a lelki gond keresésével - és megoldásával- is.