kezeskedem: pedig- mani profi módra otthon.

A szép kezek fontosak bla bla ba. ezt már egy milliószor leírta több millió ember ennél ( fogva én ezt most kihagynám, kérésre esetleg linkelem. :))
szóval inkább csapjunk a lecsóba.

kezdetnek távolítsuk el az előző lakkot. erre van egy nagyon pöpec módszer, egy db vattapamacsot öt felé szedünk, hogy csak olyan kis vékony réteg legyen, belenyomjuk lakklemosóba, és rátesszük pár percre a körmökre - mindegyikre egyet. amikor ezt finoman letörlő mozdulattal lehúzzuk, már nem is nagyon lesz semmi a körmeinken. :)

aztán egy kiadós langy-meleg vizet áztatás, nagyjából öt percig, az elég.
akinek meg van sárgulva a körme, langyos citromlé is jó, aki pedig sötét körömlakott szeretne felkenni, annak inkább ecetes vizes áztatás lehet hasznos, kevésbé fogja meg a lakk a köröm szerkezetét.

itt nem árt beiktatni egy radírozást is, az elhalt szaru eltávolítására, de ez a lépés simán összevonható az előzővel, otthoni szuper hasznos kézradír, ha a kézáztató langyos citromlevedbe sót teszel, és azzal dörzsölgeted áztatáskor a kezeidet.

ezután jöhet a formázás. vágás, reszelgetés, bőrfeltologatás, lekaparászás (a kutikulát a körömről), esetleg polírozás, de azt azért nem túl gyakran, inkább csak ha valakinek lemezes a körme.

amikor ezzel megvagyunk, érdemes előre védekezni a körömágy bőr összefestése ellen. erre van egy tuti meg egy tutibb módszer (amit egyébként a water marble módszer miatt szerintem nagyon is népszerű lett). az egyik a klasszikus celluxos, ez szerintem kicsit bonyibb, mert azért pont hozzáilleszteni, nem beleragani satöbbi, nem mindig egyszerű. a másik viszont ovi-könnyű. be kell kenni vazelinnel a köröm körül, ott ahol nem akarjuk, hogy megfogja a lakk. nem fogja. :) ezt érdemes fülpucival csinálni, mert egyrészt precízebben lehet dolgozni, másrészt nem lesz olyan a másik kezünkön a szintén befestendő körmünk.

ha mégis sikerülne összepacsmagolni vazelinnel, akkor mindenképp el kell távolítani valamilyen zsíradék eltávolítóval milyen fura ez a szó így leírva , különben ledobja a festéket.

ha ez megvolt jöhet a pingálás. szebb és egységesebb lesz az eredmény ha alákenünk valamilyen alaplakott, (nálam sima átlátszó lakk játszik) és miután megszáradt kenjük csak fel a színt vagy színeket. ha az is megszáradt (amit legpraktikusabban szánk szélén tudunk ellenőrízni finoman hozzáérintve az utoljára festett köröm tetejét) akkor jöhet rá még egy fedő réteg.

ha mégis "kimentünk a vonalból" jöhet a radír akkor sincs gond. működik a fülpuci vagy vékony nagyon vékony ecsetke acetonba mártva megoldásként.

a végén pedig befejezésként jöhet valamelyik kedvenc kézkrémünk vagy köröm ápoló olajunk:)

extra: mintázáshoz készíthetünk pöttyözőt otthon, ha régi típusú (nem a szép színes) gombostűt a ceruza  végébe szúrunk.

ja és még találtam egy képet a helyes körömfestési irányokról, ha valaki nem tudná. leírás is van, pöpec:)

jó festegetést mindenkinek!:)) 

"olvasni arany"

az olvasás ugye élmény.. 

vannak akiknek minden helyzetben, (mondjuk nekem), teljesen élvezhető az olvasás, buszon 2 megálló alatt is rátudnak hangolódni az adott könyvre (főként ha jó) és ezért elő is veszik akár milyen rövid időre is.
szerintem ez afféle menekülő reakció is, ennek a típusnak szüksége is van rá, hogy kicsit kiszakadjon a világból. mindenesetre nekünk könnyű dolgunk van, mert nem kell külön helyzetet teremtenünk, így rengeteg jó könyvet eltudunk olvasni úgy, hogy aminek meg kell maradnia, az meg is maradjon. 

aztán van a másikfele, aki csak nehezen tud ráhangolódni, néhány megállóra, mondjuk 20 percre elő sem vesz egy könyvet, inkább olvas magazint meg egyéb "gyorsolvasmányt".

na nekik szólnak majd elsősorban a következő, ráhangolódás gyorsító tippek. 

belegondolni. mikor tudod, hogy lesz egy kis időd olvasni, idézd fel magadban, hol is hagytad abba, mi is volt, szerinted mi fog történni, aztán mire kinyitod a könyvet már totál hangulatban vagy.

főzz teát. amúgy is sokaknál összekapcsolódik a könyv olvasás a teaivással, gondolom azért mert meleg itókát szürcsölgetni megnyugtató dolog, de szerintem már a tea készítéssel történő szöszölés alatt átáll az ember arra a szabadidős ritmusra, már az kiszedi egy kicsit a rohanásból. 

olvass elalvás előtt. szerintem estére amúgy is (kivéve nagyon fáradt napokon) kiélezettebbek az érzékek, és élénkebb a fantázia, ezért sokkal egyszerűbb átvenni egy könyv hangulatát. 

netezz! a net már úgyis mindenkinek mindig nagyon is kéznél van így- vagy úgy, hát ha hazafelé még nincs lehetőséged nyugiba vonulni és olvasni, de van némi szabadidőd, nézegess képeket, hallgass zenéket a könyv témájában, vagy korszakából, esetleg a helyszínről ahol játszódik. 

ez mellesleg szerintem akkor is beválhat, a gyerkőcnek nincs kedve a kötelező olvasmányhoz. 

házi fagyi - tényleg a legegyszerűbb.. .

... és még egészséges is. legalábbis az egyik..

az első próbálkozásom, (ez volt az egészséges verzió, aztán hoztam újra önmagam) totál spontán jött, mert múltkor vettünk az ikeában kábé 700 forintért fagyicsinálót ilyet.

volt itthon banán, eper és meggy. a meggyeket félbe vágtam és kiszedegettem a magot, az epreket picire daraboltam, a banánt meg kézzel villával nem, én tényleg kézzel csináltam ..  és ezt az egészet összekevertem.

ezekután betöltöttem a formákba, be a fagyasztóba, és úgy kb 4-5 óra alatt teljesen kész lett ( nem tudom, hogy korábban elkészült-e, ennyi idő után néztük..)
nagyon finom volt, de tényleg.

viszont utána már nem volt itthon banán (ami kell azért, hogy összetartsa a gyümiket), ezért egy régi calipso féle vizes jégkrémet csináltam, most is csinálnak csak nem tudom, hogy hívják, nesteas szokott lenni. ehhez egy nagyon erős gyümiteát főztem (1 liter vízbe 3 filter, egész ameddig valamennyire ki nem hült), és több citromlé, több cukor, mint a rendes teába. erre azért van szükség, mert megfagyva sokkal kevésbé érződik a cukor illetve a citromlé, és ha csak sima teaízűre csináljuk, akkor hidegen már ízetlen lesz.
szóval aztán áttöltöttem, megfagyasztottam, és nyamm-nyamm elnyalogattuk, jólesett.

próbáljátok ki, ha van kedvetek, és írjatok, hogy milyen volt:)
ja és ha tudtok valami hasonlóan egyszerű házifagyit, akkor érdekelne a receptje:) 

fura cipők második felvonása

az előző bejegyzés folytatása, kevés szöveggel, mert valahogy a meghökkenéstől a szó is az emberbe fagy.. :D

azoknak akik biztosra mennek

barkácsolósoknak, vagy  akiknek mindig leszakad a gombjuk.. 

azoknak akik szeretnek építőkockázni.. 

szerelmeseknek

FÉRFIAKNAK

sok nő elsőre a fogakat és a cipőt nézi meg a férfin.. hm!
egyébként ennek a lábnyoma is tuti lehet .. :))

naturalisták, nudistáknak, mezítlábasoknak, hideg időben

először azt gondoltam, hogy felvéve olyan lehet, mint valami fura bőrbetegség

aztán rájöttem, hogy inkább ez a pedisek (rém)álma

állati, hogy mit ki nem találnak!




azért találtam egy olyat is, ami tetszett:

Na, ki, melyiket kéri? 

hamár cipő... legyen fura..? 1.

..vagy inkább durva..?

Amikor az előző bejegyzéshez képet kerestem a neten, elég érdekes dolgokra bukkantam.
Aztán úgy döntöttem érdemes ennek egy külön képes bejegyzést csinálni is.. tanulságos volt! A könnyeb szerkeszthetőség miatt 2 adagban jönnek.. ezek a.. hát ezek:

lehetünk akár iron-womanek

vagy furcsán cukik és puhák.

vannak persze áthidaló megoldások.. 

..csak nehogy egy banánhéjon csússzunk el.. 

szerencsére van ideális cipő erdei manólányoknak..

..informatikus (barát)nőknek is..

mániákus gyűjtögetőknek..

az autózás szerelmeseinek..

magaslatok

A magassarkú csinos, elegáns, szexi, és olyan kopottlábú mélynövésű hölgyeknek azt olvastam valami etikai kódexben hogy a hölgy egyébként pejoratív megfogalmazás helyette a kisasszony lehet potenciálisan illendő megoldás.   kifejezetten előnyös, de ezt alaposan megvétózza, ha valaki nem tud benne menni, vagy nem a megfelelő magasságot, színt, satöbbi választja az adott alkalomhoz.

Szerintem három verzió létezik a nem tud benne menni típusból.

• Az egyik, aki tényleg nem tud, ideális körülmények között sem. Na azok általában semmilyen magasságban nem, de sokan közülük azt gondolják, hogy de. Na AZ az igazán vicces.
  
• A második, aki alkalmi bénázó, nem jó a cipő, nyom, húz, csíp, szorít, kidörzsölt, satöbbi. Ez is elsőre látszik. Ez a típus általában eleve rutin szerűen rosszul választ cipőt.
  
• A harmadik pedig, hát,  ez a típus nem is igazán nem tud benne menni kategóriás. Olyan is- is. szépen megy amig el nem fárad a lába-háta-gerince.. aztán lohol, üget, Dzsár-dzsározik.. 

nagyon nagyon szeretnék egy ilyet.. ... :)) 

DE -  és itt jön a "mindig van egy de" rész -, van mit tenni ellene.

Az első típus.. hát gyakorlásra szorul.
Egyrész jó cipőt tudni kell választani. Másrészt keressen egy hosszú parkettás terepet (velünk anno egy vívóteremben gyakoroltatták) vegye fel a becses alkalmit, és igyekezzen egy csíkon végigsétálni, úgy, hogy lábacskáit egymás elé teszegeti. Jó sok gyakorlással profi szinte fejleszthető a Beépített szépségből már jólismert suhanás. :))

A második tipusnál tényleg a cipőválasztás a megoldás.
 Hosszú távra teli talpút (igen, igen kevésbé szexi, de egy milliárdszor kényelmesebb), megfelelő méretűt, és lehetőség szerint belül talpra formázottat. Ha ez nem adott, vannak már tuti szilikon, meg zselés talpbetétek, amik nem néznek ki bénán, viszont felüdülést tudnak nyújtani vész esetén.
Általában az elől kivágott cipők a körömágynál hosszútávon képesek csúnyán felrontani a bőrt, ezért azt inkább csak röviden.
 Lehet kapni (vagy lehetett) ilyen sarok kidörzsölődés elleni stiftet, azt hiszem az Avonnál. Na hát, az pontosan az ellentétét érte el nálam. Bekentem, egy fél óra múlva azt hittem belepusztulok a gyönyörű szattén fekete magassarkúmba. Merthogy csúszos lett, és az amúgy stabil cipőből, ki-be csuszikált a lábam, aminek eredményeként vízhólyagos és vérpiros lett.
Ilyen még szerintem a harisnya. Hát van akinél ez tényleg beválik, akkor hordja, én is szeretettel meghagyom neki. Persze más a 20 denes vagy a vastag pamuthari, de a kis vékony "náájlonharisnyák" nálam épp úgy mint a fentebb már említett stift csak a csúszkálást segíti elő, úgyhogy ezt is hanyagolnám.

hosszú távon kényelmesebb a telitalp. az arany szegély pedig szerintem tökre feldobja ezt a, hogy divatos szóval éljek 'nude' lábbelit. 

A harmadik esetben maximum megelőzni lehet...
Ha tudjuk, hogy hosszú napunk lesz, nem árt előtte egy-két nappal már járatni a cipőt, rövidebb időkre, hogy megszokjuk újra a cipő magasságát, akkor nem lesz domború a talpunk egy hosszú nap után. Másrészt, ilyen esetben nem árt ha leülünk, amikor van rá lehetőség, esetleg időnként pl a mosdóban pár percre levesszük a cipellőt. A cél, hogy minél később kezdjen el elfáradni a lábunk és vele együtt a hátunk, gerincünk, derekunk is.

+ Extra tipp, hogy már lehet kapni kicsire összecsomagolható papucscipőt, ami ugyan nem egy báli cipő, de buliból vagy rendezvényről hazafelé jövet nagyon jól jöhet, az éjszakaizáskor, vagy hosszabb hazafelé sétálás esetén, de akár önvédelmi szempontból is, mert laposban könnyebb futni, ha olyan a helyzet.

a nem legszuperebb, de elég jó fagyirecept. csokis.

szuperegyszerű fagyirecept, bár annyira mégsem, főleg ha az ember bénázik nonstop.

szóval kezdjük ott, hogy nem szeretem az olyan recepteket ahol össze vissza van minden felsorolva, úgyhogy  most én megpróbálom viszonylag normálisan leírni.

A:elősször is, ehhez az lenne az ideális, ha lenne min. 3 mixered otthon.

B: szóval kezdetnek mondjuk felteszed a tábla csokit (10 dkg) olvadni vízgőz fölé).
amíg ez olvadozik, 2 toji sárgáját felkutyulsz mixerben 2ek porcukival fehéredésig, és hozzáadsz 2 ek kakaót (cukrozatlan "cicáskakaó"-t)..

 ha a csoki elolvadt, lezárod és hagyod hülni.

C: másik edényben 2,5 dl tejszínt habosra versz (ugye a második mixereddel).

D: eközben az ideális esetben harmadik mixereddel felvered a már említett 2 tojás fehérjét  2 kanál porcukorral (pont mint a sárgánál).

majd a B-hez, hozzákevered A-t, és ehhez C-t, csomómentesre, és végül beleforgatod D-t.

ha még maradt energiád, csokidarabokat is szórhatsz bele.

normális ember nem használ egy kajához három mixert normális embernek nincs három mixere otthon... 
én is csak kettőt használtam..

buktatók: túl alacsony falú edény, túl kevés mixer, összeeső habok, csomós kakaó.. satöbbbi:)

de tényleg finom!! kb 6 óra alatt megfagy, fagyigép nem is kell hozzá:)) 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat! 

a szappan.

mostanában újból divat lett szappannal fürdeni, ami egyébként kivételesen annak ellenére, hogy divat, nem hülyeség. csak mondjuk nem árt előbb ésszel végiggondolni (vagy ismereteink hiányában utána olvasni), hogy hogyan s miként is érdemes.

a pocaklakók, bentlakásos 9-10 holdhónapjuk alatt ugye lúgos közegben lubickolnak, és irtó puhák, meg nincs semmi bajuk, így sokan odáig jutnak csak, hogy ó a szappan jó, mert lúgos. 

igen ez eddig igaz. a szappan jó, mert lúgos, oldja a ceramidot (ami az elhalt szarulemezeket tapasztja össze), így a felesleges elhalt hámréteg a kosszal együtt le tud vállni. ez eddig szuper. és igen itt jön a de. szóval: DE. 

az emberi bőr pHja nem véletlenül (de nem ám!) enyhén savas, hanem azért, hogy a korókozók egy része legalábbis elpusztuljon, ne kapjuk el az összes bőrbetegséget.. stb. erre ugye a anyaméhben optimális esetben nincs szükség, hiszen ott csupa olyan dologgal vagyunk körülvéve ami jó.

szóval ha megfürödtünk szappannal, és eltávolítottuk a fölösleges dolgokat magunkról, még nem végeztünk, mert a bőr savas pHját vissza kellene állítani. jöhetnek a testápolók juhúúú. de nem akármilyen. lehetőleg 50-60 év alatt olyan, ami nem, vagy legalábbis kevés zsíranyagot tartalmaz, és még az is ráadásul növényi. mert ha mondjuk száraz a bőröd, akkor örömmel kenegeted mindenféle zsíros szrral, holott a száraz ellentéte nem a zsíros, hanem a VIZES. szóval egy hidratáló hatású krémben nem a zsírnek kell lennie a legnépszerűbb anyagnak. 

az előbb azt hittem, hogy ennyit fogok írni, de most jöttem rá, hogy a szappanról magáról még nem is írtam. 

először is, bár nem vagyok bio, öko, sötöbö, ahogy már néhányszázszor említettem, mégis egyetértek azzal, hogy inkább természetes cuccokat kéne magunkra kennünk mintsem bármi mást. De. nincs de.

szóval tekintsünk el a dáv, nívea és társaitól, ha lehet. ott vannak a mini manufaktúrák szuper illatú szappanjai, vagy főzhetünk házilag is, de aki egyiket sem szeretné, annak ott a Lush illetve a Stenders isteni illatú szappan kollekciója, amik simán felérnek bármilyen tusfürdő illatával. a fekete szappant pedig saját tapasztalat alapján is szívesen ajánlom, bár én a legolcsóbb verziót vettem, bementem egy gyógynövényesbe, és háromszáz forint körüli áron vettem ichtiolos feketszappant. nem csalódtam!

ja és valaki meglephetne egy Stenders orgona illatú szappannal:D jójó, azért ez csak vicc volt. 

spórolásosdi - környezetvédősdi 1.

azért indul két címmel, hogy mindenki a szimpatikusabbra foghassa rá. 

szóval, igen, én kérek (sőt időnként veszek) szatyrot a boltban. amiben az a jó szemetzsákként nálunk újrahasznosulnak. persze világos, hogy valószínűleg így is egy pofon a környezetnek, és ideális egy lebombó papírtasi lenne, amit miután bevásároltunk behelyezünk a kukába, és abba gyűjtjük (természetesen különválogatva ... :D) a szemetet, de a teszkólidlispár vonalon nem népszerű a papírtasi. 

másik. turi. mondjuk mostmár divat lett, és minden utcában van egy turi, hogy el ne téveszthesd, de én régen is ott vásároltam a ruhákat. persze nem akármilyet, és nem mindig találtam megfelelőt, de legtöbbször igen. kilós Hádák, és nemHádák, továbbá nem kilós nem hádák mind jöhetnek, egyedül a nemkilós háda lóg ki a sorból (nekem) mert kissé sokallom a darabáras áraikat, annyiért időnként már újat is lehet kapni. de ruhában nem csak így megy az újrahasznosítás. hanem, ami már nekem nem kell, (továbbá Picinynek, továbbá ÉdesEgynek) azt örömmel vaterázgatom el, és ha csomagban teszem fel, a kidobásnál biztos jobban jövök ki belőle. 

könyvek. na hát valamikor 10 éves korom körül rájöttem (tudatosan) arra, hogy ha egész életemben folyton csak olvasnék, akkor sem tudnék elolvasni mindent amit elakarok, így egy időre kissé lehangolódtam   majd utána szelektálni kezdtem, főként azt, hogy mi az amit otthonra is érdemes beszerezni, tehát még előfordulhat, hogy másodszor is elolvasom. vagy többször (bár az idő kevés) esetleg szeretném, ha majd más tőlem kérné kölcsön (ÉdesEgyem, gyermeke(i)m, barátaim satöbbi). a többi mehet antikváriushoz, vagy rukkolára. és itt jön a hogy spóroljunk könyvvásárláson. 

először is, könyvtár. szerintem csúcsszuper, ráadásul a milyenkben kábé minden új könyv rögtön benn is van. és ami tényleg annyira jó, listába veszem későbbi beszerzésre. másodszor rukkola. viszonylag újkeletű, és személy szerint úgy érzem, jobban működött az elején, amikor kevés, de lelkiismeretes rukkolázó volt, most már meg mindenféle van.. 

ez a három most így egyszerre, aztán majd írok még továbbiakat, szerintem szintén így hármasával. mondjuk belegondolva, ezzel most sok újat nem írtam. de nem baj! majd legközelebb. 

ez az év is elkezdődött

hajaj, már egy fél hónap el is telt .

volt ugyan takarítás, de inkább a semmi extra kategória, és kreatív is csak apró dolgokkal lettem, úgyhogy az   most nem kap közlést. a karácsonyi lemaradásom pedig még lemaradás marad, képek hiányában.

viszont ma összedobtam egy jó kis vacsit, amit gondoltam megosztok veletek. a vacsit nem, csak a receptet.

5 nagy szem gombát (csiperke) meg egy fej hagymát felszeleteltem (a hagymát igaziból nagyobb kockákra vágtam) és olajon fedő nélkül időnként megkavarva, hogy le ne égjen, pirítottam, fonnyasztottam, meg ilyenek. sóztam, borsoztam. tettem hozzá egy fél konzerv borsót, azután felöntöttem kb egy deci vörösborral, Merlot volt, még Szilveszterkor nyitottuk meg. a borról eszembe jutott a mazsola (ugye szőlő-szőlő), úgyhogy azt is tettem bele. tovább hagytam rotyogni, kicsit elfőtte a levét, aztán megszórtam egy kb teáskanálnyi cukorral, és még egy kicsit hagytam rotyogni. slussz passz. közben főztem ki rizst, pirítottam hozzá diót (ami ÉdesEgy ötlete volt).
így első kóstolásra nekem kifejezetten ízlik, de még nem ettük meg, mert ÉdesEgy most csinálja hozzá a desszertet.

tálalás után csinálok képet, és ha sikerül ha nem felejtem el, akkor majd kifüggesztem ide. ja, és remélem jól indul az Új Esztendő mindenkinek!:))