kezeskedem: pedig- mani profi módra otthon.

A szép kezek fontosak bla bla ba. ezt már egy milliószor leírta több millió ember ennél ( fogva én ezt most kihagynám, kérésre esetleg linkelem. :))
szóval inkább csapjunk a lecsóba.

kezdetnek távolítsuk el az előző lakkot. erre van egy nagyon pöpec módszer, egy db vattapamacsot öt felé szedünk, hogy csak olyan kis vékony réteg legyen, belenyomjuk lakklemosóba, és rátesszük pár percre a körmökre - mindegyikre egyet. amikor ezt finoman letörlő mozdulattal lehúzzuk, már nem is nagyon lesz semmi a körmeinken. :)

aztán egy kiadós langy-meleg vizet áztatás, nagyjából öt percig, az elég.
akinek meg van sárgulva a körme, langyos citromlé is jó, aki pedig sötét körömlakott szeretne felkenni, annak inkább ecetes vizes áztatás lehet hasznos, kevésbé fogja meg a lakk a köröm szerkezetét.

itt nem árt beiktatni egy radírozást is, az elhalt szaru eltávolítására, de ez a lépés simán összevonható az előzővel, otthoni szuper hasznos kézradír, ha a kézáztató langyos citromlevedbe sót teszel, és azzal dörzsölgeted áztatáskor a kezeidet.

ezután jöhet a formázás. vágás, reszelgetés, bőrfeltologatás, lekaparászás (a kutikulát a körömről), esetleg polírozás, de azt azért nem túl gyakran, inkább csak ha valakinek lemezes a körme.

amikor ezzel megvagyunk, érdemes előre védekezni a körömágy bőr összefestése ellen. erre van egy tuti meg egy tutibb módszer (amit egyébként a water marble módszer miatt szerintem nagyon is népszerű lett). az egyik a klasszikus celluxos, ez szerintem kicsit bonyibb, mert azért pont hozzáilleszteni, nem beleragani satöbbi, nem mindig egyszerű. a másik viszont ovi-könnyű. be kell kenni vazelinnel a köröm körül, ott ahol nem akarjuk, hogy megfogja a lakk. nem fogja. :) ezt érdemes fülpucival csinálni, mert egyrészt precízebben lehet dolgozni, másrészt nem lesz olyan a másik kezünkön a szintén befestendő körmünk.

ha mégis sikerülne összepacsmagolni vazelinnel, akkor mindenképp el kell távolítani valamilyen zsíradék eltávolítóval milyen fura ez a szó így leírva , különben ledobja a festéket.

ha ez megvolt jöhet a pingálás. szebb és egységesebb lesz az eredmény ha alákenünk valamilyen alaplakott, (nálam sima átlátszó lakk játszik) és miután megszáradt kenjük csak fel a színt vagy színeket. ha az is megszáradt (amit legpraktikusabban szánk szélén tudunk ellenőrízni finoman hozzáérintve az utoljára festett köröm tetejét) akkor jöhet rá még egy fedő réteg.

ha mégis "kimentünk a vonalból" jöhet a radír akkor sincs gond. működik a fülpuci vagy vékony nagyon vékony ecsetke acetonba mártva megoldásként.

a végén pedig befejezésként jöhet valamelyik kedvenc kézkrémünk vagy köröm ápoló olajunk:)

extra: mintázáshoz készíthetünk pöttyözőt otthon, ha régi típusú (nem a szép színes) gombostűt a ceruza  végébe szúrunk.

ja és még találtam egy képet a helyes körömfestési irányokról, ha valaki nem tudná. leírás is van, pöpec:)

jó festegetést mindenkinek!:)) 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat! 

visszaszámlálás

csúnyán elhanyagoltam mostanában a bejegyzés írást, de sajnos olyan sok minden összejött, hogy csak na. mentségemre szóljon, hogy az ajándékok egy része már elkészült. 

viszont nem akarok úgy járni az adventi koszorúval, mint a tökfaragással jártam, hogy készült bejegyzés de a kép olyan sokára lett meg hozzá, hogy már gáz lett volna kitenni..:D

szóval jöjjön a home-made ajtódíszünk, még félkész állapotában, és az adventi koszorúnk. 

mindkettő elég natúr, és gyors verzió. 

az ajtódísz egy félpár férfi bokazokniból és két félpár kesztyűből készült, szerintem ilyen alapanyag mindenkinek van otthon. 

kopp-kopp rén

itt még nem a végleges ajtón - lógós formában látható, de remélhetőleg előbb utóbb az is lesz:)

aztán a kedves kis koszorúnk, némi csipkeszalaggal, régi ékszeres dobozkával, tobozzal, és egy hirtelen összedobozz organza virággal, amelynek ugyan nem látszik de a közepén gyöngy pihen. 

képen sajnos nem olyan mutatós mint élőben, ugyanis szinte minden csillámos rajta, szóval igazán elegánsan fest. 

eközben horgolódnak a karácsonyfadíszeink, mivel anyagi okoknál fogva idén csipkés fánk lesz:) ennek is megvan a maga romantikája. 

a képen látható még nem a végleges formátum, inkább afféle prototipus, a többit horgolófonalból csinálom, az azért némiképp elegánsabb.

láttam - kipróbáltam

még régebben láttam egy blogon (talán KreatívKedd) keretein belül, hogy egy lányzó bronzosítót gyártott házilag kakaóból és porcukorból.

kipróbáltam.

a hozzávalók, meg még 1-2 végül nem használt dolog.

nem jött be.
egyrészt az eredeti recept alapján nekem túl barna lett az eredmény, kicsit barackosabb árnyalat eléréséhez tettem hozzá némi pirospaprikát.

ez eddig rendben is lenne, de sajnos nedvesség hatására (hőmérséklet változásnál lecsapódó pára) elég furcsán kezd kinézni, kb. mint egy nagy pigmentfolt.
így igazából használhatatlan sajnos, pedig szeretem az otthon gyártott dolgokat.
de ez most nem jött be. néha ilyen is kell.

a kakaó nem fázik.

időnként meglepjük egymást 1-1 kézzel készített ajándékkal, ÉdesEgyel, és mivel ősz (illetve lassan tél) jött, az aktuális nálam a kötés. ÉdesEgy is szereti a kötött cuccokat. de egy pulcsi nyárig tartana, sapkát, kesztyűt nem nagyon hord, sálja pedig van, és azért mégis szeretne az ember hasznosat alkotni.

úgyhogy teszkós vásárlás alkalmával vettem egy szép üveg bögrét (egyébként átlátszó-barna is volt ugyanilyenből) majd itthon kötöttem neki a derekára egy szép hosszú sávot, konkrétan fültől-fülig hosszút. a szélességénél arra kell figyelni, hogy min. 2 cm-el a csésze széle alatt fejeződjön, másképp zavar az ivásban.

a kötés mintája 2 sima - 2 fordított, így azért mégsem az az uncsi sima kötés.

két nugátbarna gombot kapott díszül, amiket hagyományos gomblyuk helyett hurok szerű bújtatóval tudunk begombolni.
ez egyrészt azért hasznos, mert egy fokkal egyszerűbb elkészíteni, mint kötésben gomblyukat hagyni, másrészt a hagyományos verziónál zavaró lehet a csuporka füle.

mosogatáshoz (illetve kimosáshoz) levehető, egyébként pedig a forró teát / kakaót is kezedbe veheted vele, nem éget meg a csésze:)

ilyen lett (:

mikulásra szerintem helyes kis ajándék, mindenkinek a maga színvilágában:)

születésnap ELSŐ verzió

őszintén szólva életemben másodszor rendezek igazi szülinapi bulit, bababulit pedig először (a babaváró is elmaradt, mert aznap szültem inkább..) szóval most tök amatőrként nagy szervezésben vagyunk. 
először is, kell ajándék. ez már félig kipipálva, már csak a home-made része van hátra, ami viszont még jó sok meló lesz. a jó az benne, hogy az egy éveseknek akkor is tetszik, ha nem sikerül jól, szóval nincs nagy kockázat. 

a bababuli már nehezebb téma, mivel ugye bababuli legyen bababarát, így ÉdesEgyel azt ötleteltük ki, hogy ezúttal Őkicsinysége is mindenhez hozzápiszkálhasson (az asztalon is) így papírtárnyérokban babakompatibilis kaja, üdítő és alkoholos egyebek helyett pedig gyümölcslé, illetve tea lesz. cukros és cukortalan, ki hogy szereti adni a babájának. csipsz helyett babapiskóta, keksz esetleg ropi. egyéb rágcsa helyett felszeletelt gyümölcs, és babakompatibilis süti (pl pogácsa), és természetesen bababarát torta. lehetőleg jól maszatolható és kenhető, hiszen az ám csak az igazi élvezet, ha az ember épp baba.

ez ugyan nem a mienk, meg oda is van égve szerintem. 

és lesznek lufik. nem a parti hangulat miatt (illetve nem csak), hanem mert a lufikat egyrészt mindenki szereti, másrészt a mi Nagy mindjárt egyévesünkről is kiderült az esküvőzés alkalmával, hogy a lufi, na az aztán jó dolog szerinte is.

ebből nálunk egy kicsit szolidabb mennyiség várható azért.. 

még egy kiemelten bababarát dolog. hiába szereti egyesével a meghívottakat, valószínűleg nem örülne különösebben, ha mind egyszerre "támadnák le", így csoportokra osztottuk azokat, akik szeretnék megünnepelni velünk Kicsibabánk első szülinapját, és sokk hatás elkerülése végett két napra osztva hívtuk meg őket.
a szülinapos nap pedig csak a mienk lesz. Pocaké, Apáé, Anyáé. pont ahogy tavaly volt.

a csomagolás pedig abszolút elmaradhatatlan része az egyévesek ajándékának. sőt, mondhatni a legeslegfontosabb része. mert az egyéves már ki és be pakol, tép gyűr és kiszed, ráadásul még élvezi is, szóval minél zörgősebb és színesebb csomagolópapír kell, az ajándéktasak egy fokkal gyöngébb ugyan, de még mindig élvezetes főleg ha valami csillogós is van rajta, és kellemesen rágható a sarka.
ami viszont tuti nyerő, ha az ajándékhoz kartondoboz is van. órákig lehet azzal játszani, plusz gondolom babamércével nézve igen ínyenc fogás, mert kivétel nélkül mindig meg is kell kóstolni.

nyamm nyamm.. :))

szóval így néz ki nálunk egy babaünnep. és hogy a mi Picinyünk hogy készül? kérem, keményen.
először is, profin fúj már gyertyát (na jó, élesben még nem próbáltuk), és akkor pocakot növesztet(arányaiban) mint egy évvel ezelőtt nekem volt Ő.

:)))

székvarázs.

Talán két hónapja volt, hogy láttam egy nagyon öreg, rendkívül mostoha állapotban lévő faragott szívecskés széket csövezni nem messze a lakhelyünktől, és mondtam ÉdesEgynek, hogy hozzuk el és kipofozom, és az lesz az én varrós székem az íróasztalomnál. na ez a bejegyzés nem arról a székről fog szólni.

merthogy az a szék, mire elhoztuk volna, eltűnt. viszont nemrégiben a saját műhelyünkben leltünk, egy még előző lakótól itt maradt székre, ami tökéletesen megfelelt felújítós terveinknek. így hát neki is fogtunk.

első lépésnek kipattintottuk az ülését, mivel a kárpitozása még jó állapotban van, így azt nem cseréltük le, hanem alapos kiporolás és lemosás után napon megszárogattuk.

eredeti állapotában, kopaszon

mivel csiszoló papírral körülbelül egy életen át tartott volna, így egy elektromos csiszolóval futottunk a széken végig. ez az egy életen át időtartamot, kábé 10 percre csökkentette. miután a csiszolás megvolt, még alaposan le kellett törölgetni róla a smirglizés porát, hogy a festés tökéletes legyen.

na ez nem a miénk, de pont olyan, csak a miénk fiú. -kék-

miután a szobánkban a fehér szín a domináns - amit már itt említettem - nem volt kérdés, hogy fehérre festjük, kicsit amolyan most újból nagy divatnak örvendő vintage stílusban. amiért egyébként már korábban is rajongtam, ezért is lett 6 évvel ezelőtt a fehér a fő szín nálam.

a festés is hamar kész lett, kicsi hígítóval elkevert fehér zománc festéket használtunk, ami az ablakok festése miatt éppen kéznél is volt. kb. 1 nap kellett neki ebben a nagy melegben, hogy tökéletesre száradjon.

ezután visszapattintottuk az ülőkéjét, és kész is. ez nem egy nagy extra ugyan, de felhívja a figyelmet arra, hogy nem kell kidobni valamit csupán azért, mert már nem a régi fényében csillog, vagy kiment a divatból.

a végeredmény. éppen hátteret alkot ÉdesEgy gasztroblogos képéhez:)

és hogy mennyiből:

• a szék: "ócsóvót", mivel csak úgy találtuk itthon.. de vaterán már egy forinttól is lehet jókat szerezni. egy-egy lomtalanítás alkalmával pedig akár egész garnitúrát is. 
• zománc festék: kábé 650-től a csillagos magas égig, függően mennyiségtől, márkától, mattságtól és fényességtől meg a többi. a miénk maradék Supralux volt, és két deci elég. kevés hígítóval kevertük
• ecset: kábé 200-tól már kapható, ha nincs otthon.
• ÉdesEgy sült almája: megfizethetetlen. minden másra ott a maszterkárd.