fura cipők második felvonása

az előző bejegyzés folytatása, kevés szöveggel, mert valahogy a meghökkenéstől a szó is az emberbe fagy.. :D

azoknak akik biztosra mennek

barkácsolósoknak, vagy  akiknek mindig leszakad a gombjuk.. 

azoknak akik szeretnek építőkockázni.. 

szerelmeseknek

FÉRFIAKNAK

sok nő elsőre a fogakat és a cipőt nézi meg a férfin.. hm!
egyébként ennek a lábnyoma is tuti lehet .. :))

naturalisták, nudistáknak, mezítlábasoknak, hideg időben

először azt gondoltam, hogy felvéve olyan lehet, mint valami fura bőrbetegség

aztán rájöttem, hogy inkább ez a pedisek (rém)álma

állati, hogy mit ki nem találnak!




azért találtam egy olyat is, ami tetszett:

Na, ki, melyiket kéri? 

hamár cipő... legyen fura..? 1.

..vagy inkább durva..?

Amikor az előző bejegyzéshez képet kerestem a neten, elég érdekes dolgokra bukkantam.
Aztán úgy döntöttem érdemes ennek egy külön képes bejegyzést csinálni is.. tanulságos volt! A könnyeb szerkeszthetőség miatt 2 adagban jönnek.. ezek a.. hát ezek:

lehetünk akár iron-womanek

vagy furcsán cukik és puhák.

vannak persze áthidaló megoldások.. 

..csak nehogy egy banánhéjon csússzunk el.. 

szerencsére van ideális cipő erdei manólányoknak..

..informatikus (barát)nőknek is..

mániákus gyűjtögetőknek..

az autózás szerelmeseinek..

magaslatok

A magassarkú csinos, elegáns, szexi, és olyan kopottlábú mélynövésű hölgyeknek azt olvastam valami etikai kódexben hogy a hölgy egyébként pejoratív megfogalmazás helyette a kisasszony lehet potenciálisan illendő megoldás.   kifejezetten előnyös, de ezt alaposan megvétózza, ha valaki nem tud benne menni, vagy nem a megfelelő magasságot, színt, satöbbi választja az adott alkalomhoz.

Szerintem három verzió létezik a nem tud benne menni típusból.

• Az egyik, aki tényleg nem tud, ideális körülmények között sem. Na azok általában semmilyen magasságban nem, de sokan közülük azt gondolják, hogy de. Na AZ az igazán vicces.
  
• A második, aki alkalmi bénázó, nem jó a cipő, nyom, húz, csíp, szorít, kidörzsölt, satöbbi. Ez is elsőre látszik. Ez a típus általában eleve rutin szerűen rosszul választ cipőt.
  
• A harmadik pedig, hát,  ez a típus nem is igazán nem tud benne menni kategóriás. Olyan is- is. szépen megy amig el nem fárad a lába-háta-gerince.. aztán lohol, üget, Dzsár-dzsározik.. 

nagyon nagyon szeretnék egy ilyet.. ... :)) 

DE -  és itt jön a "mindig van egy de" rész -, van mit tenni ellene.

Az első típus.. hát gyakorlásra szorul.
Egyrész jó cipőt tudni kell választani. Másrészt keressen egy hosszú parkettás terepet (velünk anno egy vívóteremben gyakoroltatták) vegye fel a becses alkalmit, és igyekezzen egy csíkon végigsétálni, úgy, hogy lábacskáit egymás elé teszegeti. Jó sok gyakorlással profi szinte fejleszthető a Beépített szépségből már jólismert suhanás. :))

A második tipusnál tényleg a cipőválasztás a megoldás.
 Hosszú távra teli talpút (igen, igen kevésbé szexi, de egy milliárdszor kényelmesebb), megfelelő méretűt, és lehetőség szerint belül talpra formázottat. Ha ez nem adott, vannak már tuti szilikon, meg zselés talpbetétek, amik nem néznek ki bénán, viszont felüdülést tudnak nyújtani vész esetén.
Általában az elől kivágott cipők a körömágynál hosszútávon képesek csúnyán felrontani a bőrt, ezért azt inkább csak röviden.
 Lehet kapni (vagy lehetett) ilyen sarok kidörzsölődés elleni stiftet, azt hiszem az Avonnál. Na hát, az pontosan az ellentétét érte el nálam. Bekentem, egy fél óra múlva azt hittem belepusztulok a gyönyörű szattén fekete magassarkúmba. Merthogy csúszos lett, és az amúgy stabil cipőből, ki-be csuszikált a lábam, aminek eredményeként vízhólyagos és vérpiros lett.
Ilyen még szerintem a harisnya. Hát van akinél ez tényleg beválik, akkor hordja, én is szeretettel meghagyom neki. Persze más a 20 denes vagy a vastag pamuthari, de a kis vékony "náájlonharisnyák" nálam épp úgy mint a fentebb már említett stift csak a csúszkálást segíti elő, úgyhogy ezt is hanyagolnám.

hosszú távon kényelmesebb a telitalp. az arany szegély pedig szerintem tökre feldobja ezt a, hogy divatos szóval éljek 'nude' lábbelit. 

A harmadik esetben maximum megelőzni lehet...
Ha tudjuk, hogy hosszú napunk lesz, nem árt előtte egy-két nappal már járatni a cipőt, rövidebb időkre, hogy megszokjuk újra a cipő magasságát, akkor nem lesz domború a talpunk egy hosszú nap után. Másrészt, ilyen esetben nem árt ha leülünk, amikor van rá lehetőség, esetleg időnként pl a mosdóban pár percre levesszük a cipellőt. A cél, hogy minél később kezdjen el elfáradni a lábunk és vele együtt a hátunk, gerincünk, derekunk is.

+ Extra tipp, hogy már lehet kapni kicsire összecsomagolható papucscipőt, ami ugyan nem egy báli cipő, de buliból vagy rendezvényről hazafelé jövet nagyon jól jöhet, az éjszakaizáskor, vagy hosszabb hazafelé sétálás esetén, de akár önvédelmi szempontból is, mert laposban könnyebb futni, ha olyan a helyzet.

a nem legszuperebb, de elég jó fagyirecept. csokis.

szuperegyszerű fagyirecept, bár annyira mégsem, főleg ha az ember bénázik nonstop.

szóval kezdjük ott, hogy nem szeretem az olyan recepteket ahol össze vissza van minden felsorolva, úgyhogy  most én megpróbálom viszonylag normálisan leírni.

A:elősször is, ehhez az lenne az ideális, ha lenne min. 3 mixered otthon.

B: szóval kezdetnek mondjuk felteszed a tábla csokit (10 dkg) olvadni vízgőz fölé).
amíg ez olvadozik, 2 toji sárgáját felkutyulsz mixerben 2ek porcukival fehéredésig, és hozzáadsz 2 ek kakaót (cukrozatlan "cicáskakaó"-t)..

 ha a csoki elolvadt, lezárod és hagyod hülni.

C: másik edényben 2,5 dl tejszínt habosra versz (ugye a második mixereddel).

D: eközben az ideális esetben harmadik mixereddel felvered a már említett 2 tojás fehérjét  2 kanál porcukorral (pont mint a sárgánál).

majd a B-hez, hozzákevered A-t, és ehhez C-t, csomómentesre, és végül beleforgatod D-t.

ha még maradt energiád, csokidarabokat is szórhatsz bele.

normális ember nem használ egy kajához három mixert normális embernek nincs három mixere otthon... 
én is csak kettőt használtam..

buktatók: túl alacsony falú edény, túl kevés mixer, összeeső habok, csomós kakaó.. satöbbbi:)

de tényleg finom!! kb 6 óra alatt megfagy, fagyigép nem is kell hozzá:)) 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat! 

a szappan.

mostanában újból divat lett szappannal fürdeni, ami egyébként kivételesen annak ellenére, hogy divat, nem hülyeség. csak mondjuk nem árt előbb ésszel végiggondolni (vagy ismereteink hiányában utána olvasni), hogy hogyan s miként is érdemes.

a pocaklakók, bentlakásos 9-10 holdhónapjuk alatt ugye lúgos közegben lubickolnak, és irtó puhák, meg nincs semmi bajuk, így sokan odáig jutnak csak, hogy ó a szappan jó, mert lúgos. 

igen ez eddig igaz. a szappan jó, mert lúgos, oldja a ceramidot (ami az elhalt szarulemezeket tapasztja össze), így a felesleges elhalt hámréteg a kosszal együtt le tud vállni. ez eddig szuper. és igen itt jön a de. szóval: DE. 

az emberi bőr pHja nem véletlenül (de nem ám!) enyhén savas, hanem azért, hogy a korókozók egy része legalábbis elpusztuljon, ne kapjuk el az összes bőrbetegséget.. stb. erre ugye a anyaméhben optimális esetben nincs szükség, hiszen ott csupa olyan dologgal vagyunk körülvéve ami jó.

szóval ha megfürödtünk szappannal, és eltávolítottuk a fölösleges dolgokat magunkról, még nem végeztünk, mert a bőr savas pHját vissza kellene állítani. jöhetnek a testápolók juhúúú. de nem akármilyen. lehetőleg 50-60 év alatt olyan, ami nem, vagy legalábbis kevés zsíranyagot tartalmaz, és még az is ráadásul növényi. mert ha mondjuk száraz a bőröd, akkor örömmel kenegeted mindenféle zsíros szrral, holott a száraz ellentéte nem a zsíros, hanem a VIZES. szóval egy hidratáló hatású krémben nem a zsírnek kell lennie a legnépszerűbb anyagnak. 

az előbb azt hittem, hogy ennyit fogok írni, de most jöttem rá, hogy a szappanról magáról még nem is írtam. 

először is, bár nem vagyok bio, öko, sötöbö, ahogy már néhányszázszor említettem, mégis egyetértek azzal, hogy inkább természetes cuccokat kéne magunkra kennünk mintsem bármi mást. De. nincs de.

szóval tekintsünk el a dáv, nívea és társaitól, ha lehet. ott vannak a mini manufaktúrák szuper illatú szappanjai, vagy főzhetünk házilag is, de aki egyiket sem szeretné, annak ott a Lush illetve a Stenders isteni illatú szappan kollekciója, amik simán felérnek bármilyen tusfürdő illatával. a fekete szappant pedig saját tapasztalat alapján is szívesen ajánlom, bár én a legolcsóbb verziót vettem, bementem egy gyógynövényesbe, és háromszáz forint körüli áron vettem ichtiolos feketszappant. nem csalódtam!

ja és valaki meglephetne egy Stenders orgona illatú szappannal:D jójó, azért ez csak vicc volt. 

spórolásosdi - környezetvédősdi 1.

azért indul két címmel, hogy mindenki a szimpatikusabbra foghassa rá. 

szóval, igen, én kérek (sőt időnként veszek) szatyrot a boltban. amiben az a jó szemetzsákként nálunk újrahasznosulnak. persze világos, hogy valószínűleg így is egy pofon a környezetnek, és ideális egy lebombó papírtasi lenne, amit miután bevásároltunk behelyezünk a kukába, és abba gyűjtjük (természetesen különválogatva ... :D) a szemetet, de a teszkólidlispár vonalon nem népszerű a papírtasi. 

másik. turi. mondjuk mostmár divat lett, és minden utcában van egy turi, hogy el ne téveszthesd, de én régen is ott vásároltam a ruhákat. persze nem akármilyet, és nem mindig találtam megfelelőt, de legtöbbször igen. kilós Hádák, és nemHádák, továbbá nem kilós nem hádák mind jöhetnek, egyedül a nemkilós háda lóg ki a sorból (nekem) mert kissé sokallom a darabáras áraikat, annyiért időnként már újat is lehet kapni. de ruhában nem csak így megy az újrahasznosítás. hanem, ami már nekem nem kell, (továbbá Picinynek, továbbá ÉdesEgynek) azt örömmel vaterázgatom el, és ha csomagban teszem fel, a kidobásnál biztos jobban jövök ki belőle. 

könyvek. na hát valamikor 10 éves korom körül rájöttem (tudatosan) arra, hogy ha egész életemben folyton csak olvasnék, akkor sem tudnék elolvasni mindent amit elakarok, így egy időre kissé lehangolódtam   majd utána szelektálni kezdtem, főként azt, hogy mi az amit otthonra is érdemes beszerezni, tehát még előfordulhat, hogy másodszor is elolvasom. vagy többször (bár az idő kevés) esetleg szeretném, ha majd más tőlem kérné kölcsön (ÉdesEgyem, gyermeke(i)m, barátaim satöbbi). a többi mehet antikváriushoz, vagy rukkolára. és itt jön a hogy spóroljunk könyvvásárláson. 

először is, könyvtár. szerintem csúcsszuper, ráadásul a milyenkben kábé minden új könyv rögtön benn is van. és ami tényleg annyira jó, listába veszem későbbi beszerzésre. másodszor rukkola. viszonylag újkeletű, és személy szerint úgy érzem, jobban működött az elején, amikor kevés, de lelkiismeretes rukkolázó volt, most már meg mindenféle van.. 

ez a három most így egyszerre, aztán majd írok még továbbiakat, szerintem szintén így hármasával. mondjuk belegondolva, ezzel most sok újat nem írtam. de nem baj! majd legközelebb.