Először úgy voltam, vele, hogy most akkor csapjunk bele a lecsóba, és kezdem valami értelmes bejegyzéssel, aztán rájöttem, hogy igazából a "valahol el kell kezdeni" közhely, tök igaz, nem lehet egyből folytatni.
Mert hát mit?
Szóval tehát. Az egész blog-dolog (na persze, mondjuk nem az első blogom) egy ön nevelési ötlettel kezdődik, ugyanis mit tegyen az Anyámlánya, ha összekerül egy történetesen igen rendes fickóval, aki még könyörgésre sem hajlandó széthagyni a zokniját a lakásban, és mindig tisztességesen elpakol és feltakarít maga után.
Másannyánaklánya öröm táncot lejtene jó eséllyel a tiszta padlón majd, ha elfáradna gyönyörködne még kettőt a rendben. Viszont. Én nem vagyok rendes lány, mindig mindent széthagyok, és nem tudom elviselni a rendet, vagy ha valamit meg kell csinálnom. Szóval, tipikus kötelező olvasmányos eset, ha muszáj, akkor csakazértsem.
De(amivel nem kezdünk mondatot), lévén társas kapcsolat, kompromisszum, társas kapcsolat, miegymás, ezentúl én is rendes lány leszek esetleg közepesen rendes, vagy legalább csak közepesen leszek rendetlen.
És ha már így alakult, megosztom itt a világgal, mint ahogyan várhatóan sok egyéb mást is, amolyan "nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek" alapon.
Röviden ennyit a miértről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése