az előző bejegyzésem kapcsán Csillu írta, hogy nemsoká mennek kórházba, mandulamentesítésre (haha!) és mivel rutinos kórházjáró voltam már gyermekként is, így gondoltam megpróbálok felsorolni 1-2 dolgot, amivel kellemesebbé lehet tenni az amúgy nem olyan nagyon szuper időszakot..
tehát.. egyszer volt hol nem volt.. na jó, ennyire még nem volt régen csak tizenx éve, hogy kivették a mandulámat első körben.
nos, azt kell mondanom, hogy mivel kábításban (altatásban? vagy csak nem emlékszem?) történt, ezért sok minden hál'istennek nem maradt meg, csak hogy számolatlanul ehettem a fagyit (sajna már akkor sem volt annyira a kedvencem) és hogy kaptam egy tenyérnyi csibe-plüsst. olyan marok plüsst.
egyébként tisztán emlékszem, hogy minden alkalommal amikor voltam kórházban, nem csak a szüleim voltak velem ott nonstop, hanem minden alkalommal meglátogatott a Keresztapukám is, és mindig hozott is valamit.
nem az, hogy szerettem kórházba járni, nyilván nem, de érdekes módon ezek a dolgok olyan nyomot hagytak bennem, hogy mégis van egy kis pozitív kicsengése a kórházi emlékeimnek.
viszont amit ne vigyél friss mandulaműtétesnek:
tehát.. egyszer volt hol nem volt.. na jó, ennyire még nem volt régen csak tizenx éve, hogy kivették a mandulámat első körben.
nos, azt kell mondanom, hogy mivel kábításban (altatásban? vagy csak nem emlékszem?) történt, ezért sok minden hál'istennek nem maradt meg, csak hogy számolatlanul ehettem a fagyit (sajna már akkor sem volt annyira a kedvencem) és hogy kaptam egy tenyérnyi csibe-plüsst. olyan marok plüsst.
egyébként tisztán emlékszem, hogy minden alkalommal amikor voltam kórházban, nem csak a szüleim voltak velem ott nonstop, hanem minden alkalommal meglátogatott a Keresztapukám is, és mindig hozott is valamit.
 |
| pontosan ilyen csibét kaptam anno! |
nem az, hogy szerettem kórházba járni, nyilván nem, de érdekes módon ezek a dolgok olyan nyomot hagytak bennem, hogy mégis van egy kis pozitív kicsengése a kórházi emlékeimnek.
- szóval az 1. pont: az ajándék. valami új, valami fölösleges, valami, amit csak azért kapok, hogy jobb kedvem legyen.
- aztán a látogatók. ezt már későbbi tapasztalat, hogy borzasztóan uncsi egyedül lenni a kórházban, ha nem alszol. naná persze hozzám is bejött az egész család még utoljára, is de együtt. azaz senkivel nem tudsz igazából semmit csinálni hanem jönnek, kérdezgetnek, aztán fél óra és elmennek, és megint egész nap semmi. jöjjenek felváltva. persze Piciként a szülők úgy is ott vannak az más helyzet.
- szórakozás. felnőttnek könyv esetleg tartalmasabb újság, (igen, én még az I-pad/pod/phone stb előtti korszakban voltam utoljára kórházban), gyereknek játék, toll, kockás papír. életem legnagyobb torpedó, és ország,város, illetve amőba csatáit mind kórházakban vívtam.
és még valami zenecsináló pl.walkman, discman:D:D,mp3, vagy telefon - kaja. és ez komolyan nagyon fontos. hozzanak finom ennivalókat, mert bent úgysem kapsz, és ha véletlenül finom is, akkor biztos, hogy nem elég. szülés után mondjuk ezt a családom egy kicsit túlzásba vitte, de az még mindig jobb, mint
nemfinomfőzeléket enni all day all night.. - viszont ez meg a mandulásokra nem vontakozik, mert nekik korlátozva van, hogy mit ehetnek. második körben 3 éve szedték ki a mandulámat, és tejfölös kenyeret kaptunk reggelire.. szóval azért inkább a fagyi.
 |
| ez a kép szépen tükrözi a két legfontosabb elemét a manuldaműtétnek: fagyi, és ajándék!:)) |
viszont amit ne vigyél friss mandulaműtétesnek:
- üdítőt, (gyümölcslé, nestea, stb.) akkor se ha a kedvence, mert ugyan meg kell innia azt a másfél liter folyadékot, de a fentemlítettek olyan savasak, hogy ember legyen a talpán aki azt lenyomja örömmel.
- csokit, és egyéb darabos, torokkaparós édesség.
Kitartás a műtéthez!! a kórház pedig legyen egy új (nyugisabb játszótér), úgy azért könnyebb felépülni!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése