"olvasni arany"

az olvasás ugye élmény.. 

vannak akiknek minden helyzetben, (mondjuk nekem), teljesen élvezhető az olvasás, buszon 2 megálló alatt is rátudnak hangolódni az adott könyvre (főként ha jó) és ezért elő is veszik akár milyen rövid időre is.
szerintem ez afféle menekülő reakció is, ennek a típusnak szüksége is van rá, hogy kicsit kiszakadjon a világból. mindenesetre nekünk könnyű dolgunk van, mert nem kell külön helyzetet teremtenünk, így rengeteg jó könyvet eltudunk olvasni úgy, hogy aminek meg kell maradnia, az meg is maradjon. 

aztán van a másikfele, aki csak nehezen tud ráhangolódni, néhány megállóra, mondjuk 20 percre elő sem vesz egy könyvet, inkább olvas magazint meg egyéb "gyorsolvasmányt".

na nekik szólnak majd elsősorban a következő, ráhangolódás gyorsító tippek. 

belegondolni. mikor tudod, hogy lesz egy kis időd olvasni, idézd fel magadban, hol is hagytad abba, mi is volt, szerinted mi fog történni, aztán mire kinyitod a könyvet már totál hangulatban vagy.

főzz teát. amúgy is sokaknál összekapcsolódik a könyv olvasás a teaivással, gondolom azért mert meleg itókát szürcsölgetni megnyugtató dolog, de szerintem már a tea készítéssel történő szöszölés alatt átáll az ember arra a szabadidős ritmusra, már az kiszedi egy kicsit a rohanásból. 

olvass elalvás előtt. szerintem estére amúgy is (kivéve nagyon fáradt napokon) kiélezettebbek az érzékek, és élénkebb a fantázia, ezért sokkal egyszerűbb átvenni egy könyv hangulatát. 

netezz! a net már úgyis mindenkinek mindig nagyon is kéznél van így- vagy úgy, hát ha hazafelé még nincs lehetőséged nyugiba vonulni és olvasni, de van némi szabadidőd, nézegess képeket, hallgass zenéket a könyv témájában, vagy korszakából, esetleg a helyszínről ahol játszódik. 

ez mellesleg szerintem akkor is beválhat, a gyerkőcnek nincs kedve a kötelező olvasmányhoz. 

házi fagyi - tényleg a legegyszerűbb.. .

... és még egészséges is. legalábbis az egyik..

az első próbálkozásom, (ez volt az egészséges verzió, aztán hoztam újra önmagam) totál spontán jött, mert múltkor vettünk az ikeában kábé 700 forintért fagyicsinálót ilyet.

volt itthon banán, eper és meggy. a meggyeket félbe vágtam és kiszedegettem a magot, az epreket picire daraboltam, a banánt meg kézzel villával nem, én tényleg kézzel csináltam ..  és ezt az egészet összekevertem.

ezekután betöltöttem a formákba, be a fagyasztóba, és úgy kb 4-5 óra alatt teljesen kész lett ( nem tudom, hogy korábban elkészült-e, ennyi idő után néztük..)
nagyon finom volt, de tényleg.

viszont utána már nem volt itthon banán (ami kell azért, hogy összetartsa a gyümiket), ezért egy régi calipso féle vizes jégkrémet csináltam, most is csinálnak csak nem tudom, hogy hívják, nesteas szokott lenni. ehhez egy nagyon erős gyümiteát főztem (1 liter vízbe 3 filter, egész ameddig valamennyire ki nem hült), és több citromlé, több cukor, mint a rendes teába. erre azért van szükség, mert megfagyva sokkal kevésbé érződik a cukor illetve a citromlé, és ha csak sima teaízűre csináljuk, akkor hidegen már ízetlen lesz.
szóval aztán áttöltöttem, megfagyasztottam, és nyamm-nyamm elnyalogattuk, jólesett.

próbáljátok ki, ha van kedvetek, és írjatok, hogy milyen volt:)
ja és ha tudtok valami hasonlóan egyszerű házifagyit, akkor érdekelne a receptje:) 

fura cipők második felvonása

az előző bejegyzés folytatása, kevés szöveggel, mert valahogy a meghökkenéstől a szó is az emberbe fagy.. :D

azoknak akik biztosra mennek

barkácsolósoknak, vagy  akiknek mindig leszakad a gombjuk.. 

azoknak akik szeretnek építőkockázni.. 

szerelmeseknek

FÉRFIAKNAK

sok nő elsőre a fogakat és a cipőt nézi meg a férfin.. hm!
egyébként ennek a lábnyoma is tuti lehet .. :))

naturalisták, nudistáknak, mezítlábasoknak, hideg időben

először azt gondoltam, hogy felvéve olyan lehet, mint valami fura bőrbetegség

aztán rájöttem, hogy inkább ez a pedisek (rém)álma

állati, hogy mit ki nem találnak!




azért találtam egy olyat is, ami tetszett:

Na, ki, melyiket kéri? 

hamár cipő... legyen fura..? 1.

..vagy inkább durva..?

Amikor az előző bejegyzéshez képet kerestem a neten, elég érdekes dolgokra bukkantam.
Aztán úgy döntöttem érdemes ennek egy külön képes bejegyzést csinálni is.. tanulságos volt! A könnyeb szerkeszthetőség miatt 2 adagban jönnek.. ezek a.. hát ezek:

lehetünk akár iron-womanek

vagy furcsán cukik és puhák.

vannak persze áthidaló megoldások.. 

..csak nehogy egy banánhéjon csússzunk el.. 

szerencsére van ideális cipő erdei manólányoknak..

..informatikus (barát)nőknek is..

mániákus gyűjtögetőknek..

az autózás szerelmeseinek..

magaslatok

A magassarkú csinos, elegáns, szexi, és olyan kopottlábú mélynövésű hölgyeknek azt olvastam valami etikai kódexben hogy a hölgy egyébként pejoratív megfogalmazás helyette a kisasszony lehet potenciálisan illendő megoldás.   kifejezetten előnyös, de ezt alaposan megvétózza, ha valaki nem tud benne menni, vagy nem a megfelelő magasságot, színt, satöbbi választja az adott alkalomhoz.

Szerintem három verzió létezik a nem tud benne menni típusból.

• Az egyik, aki tényleg nem tud, ideális körülmények között sem. Na azok általában semmilyen magasságban nem, de sokan közülük azt gondolják, hogy de. Na AZ az igazán vicces.
  
• A második, aki alkalmi bénázó, nem jó a cipő, nyom, húz, csíp, szorít, kidörzsölt, satöbbi. Ez is elsőre látszik. Ez a típus általában eleve rutin szerűen rosszul választ cipőt.
  
• A harmadik pedig, hát,  ez a típus nem is igazán nem tud benne menni kategóriás. Olyan is- is. szépen megy amig el nem fárad a lába-háta-gerince.. aztán lohol, üget, Dzsár-dzsározik.. 

nagyon nagyon szeretnék egy ilyet.. ... :)) 

DE -  és itt jön a "mindig van egy de" rész -, van mit tenni ellene.

Az első típus.. hát gyakorlásra szorul.
Egyrész jó cipőt tudni kell választani. Másrészt keressen egy hosszú parkettás terepet (velünk anno egy vívóteremben gyakoroltatták) vegye fel a becses alkalmit, és igyekezzen egy csíkon végigsétálni, úgy, hogy lábacskáit egymás elé teszegeti. Jó sok gyakorlással profi szinte fejleszthető a Beépített szépségből már jólismert suhanás. :))

A második tipusnál tényleg a cipőválasztás a megoldás.
 Hosszú távra teli talpút (igen, igen kevésbé szexi, de egy milliárdszor kényelmesebb), megfelelő méretűt, és lehetőség szerint belül talpra formázottat. Ha ez nem adott, vannak már tuti szilikon, meg zselés talpbetétek, amik nem néznek ki bénán, viszont felüdülést tudnak nyújtani vész esetén.
Általában az elől kivágott cipők a körömágynál hosszútávon képesek csúnyán felrontani a bőrt, ezért azt inkább csak röviden.
 Lehet kapni (vagy lehetett) ilyen sarok kidörzsölődés elleni stiftet, azt hiszem az Avonnál. Na hát, az pontosan az ellentétét érte el nálam. Bekentem, egy fél óra múlva azt hittem belepusztulok a gyönyörű szattén fekete magassarkúmba. Merthogy csúszos lett, és az amúgy stabil cipőből, ki-be csuszikált a lábam, aminek eredményeként vízhólyagos és vérpiros lett.
Ilyen még szerintem a harisnya. Hát van akinél ez tényleg beválik, akkor hordja, én is szeretettel meghagyom neki. Persze más a 20 denes vagy a vastag pamuthari, de a kis vékony "náájlonharisnyák" nálam épp úgy mint a fentebb már említett stift csak a csúszkálást segíti elő, úgyhogy ezt is hanyagolnám.

hosszú távon kényelmesebb a telitalp. az arany szegély pedig szerintem tökre feldobja ezt a, hogy divatos szóval éljek 'nude' lábbelit. 

A harmadik esetben maximum megelőzni lehet...
Ha tudjuk, hogy hosszú napunk lesz, nem árt előtte egy-két nappal már járatni a cipőt, rövidebb időkre, hogy megszokjuk újra a cipő magasságát, akkor nem lesz domború a talpunk egy hosszú nap után. Másrészt, ilyen esetben nem árt ha leülünk, amikor van rá lehetőség, esetleg időnként pl a mosdóban pár percre levesszük a cipellőt. A cél, hogy minél később kezdjen el elfáradni a lábunk és vele együtt a hátunk, gerincünk, derekunk is.

+ Extra tipp, hogy már lehet kapni kicsire összecsomagolható papucscipőt, ami ugyan nem egy báli cipő, de buliból vagy rendezvényről hazafelé jövet nagyon jól jöhet, az éjszakaizáskor, vagy hosszabb hazafelé sétálás esetén, de akár önvédelmi szempontból is, mert laposban könnyebb futni, ha olyan a helyzet.

a nem legszuperebb, de elég jó fagyirecept. csokis.

szuperegyszerű fagyirecept, bár annyira mégsem, főleg ha az ember bénázik nonstop.

szóval kezdjük ott, hogy nem szeretem az olyan recepteket ahol össze vissza van minden felsorolva, úgyhogy  most én megpróbálom viszonylag normálisan leírni.

A:elősször is, ehhez az lenne az ideális, ha lenne min. 3 mixered otthon.

B: szóval kezdetnek mondjuk felteszed a tábla csokit (10 dkg) olvadni vízgőz fölé).
amíg ez olvadozik, 2 toji sárgáját felkutyulsz mixerben 2ek porcukival fehéredésig, és hozzáadsz 2 ek kakaót (cukrozatlan "cicáskakaó"-t)..

 ha a csoki elolvadt, lezárod és hagyod hülni.

C: másik edényben 2,5 dl tejszínt habosra versz (ugye a második mixereddel).

D: eközben az ideális esetben harmadik mixereddel felvered a már említett 2 tojás fehérjét  2 kanál porcukorral (pont mint a sárgánál).

majd a B-hez, hozzákevered A-t, és ehhez C-t, csomómentesre, és végül beleforgatod D-t.

ha még maradt energiád, csokidarabokat is szórhatsz bele.

normális ember nem használ egy kajához három mixert normális embernek nincs három mixere otthon... 
én is csak kettőt használtam..

buktatók: túl alacsony falú edény, túl kevés mixer, összeeső habok, csomós kakaó.. satöbbbi:)

de tényleg finom!! kb 6 óra alatt megfagy, fagyigép nem is kell hozzá:)) 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat!