a nem legszuperebb, de elég jó fagyirecept. csokis.

szuperegyszerű fagyirecept, bár annyira mégsem, főleg ha az ember bénázik nonstop.

szóval kezdjük ott, hogy nem szeretem az olyan recepteket ahol össze vissza van minden felsorolva, úgyhogy  most én megpróbálom viszonylag normálisan leírni.

A:elősször is, ehhez az lenne az ideális, ha lenne min. 3 mixered otthon.

B: szóval kezdetnek mondjuk felteszed a tábla csokit (10 dkg) olvadni vízgőz fölé).
amíg ez olvadozik, 2 toji sárgáját felkutyulsz mixerben 2ek porcukival fehéredésig, és hozzáadsz 2 ek kakaót (cukrozatlan "cicáskakaó"-t)..

 ha a csoki elolvadt, lezárod és hagyod hülni.

C: másik edényben 2,5 dl tejszínt habosra versz (ugye a második mixereddel).

D: eközben az ideális esetben harmadik mixereddel felvered a már említett 2 tojás fehérjét  2 kanál porcukorral (pont mint a sárgánál).

majd a B-hez, hozzákevered A-t, és ehhez C-t, csomómentesre, és végül beleforgatod D-t.

ha még maradt energiád, csokidarabokat is szórhatsz bele.

normális ember nem használ egy kajához három mixert normális embernek nincs három mixere otthon... 
én is csak kettőt használtam..

buktatók: túl alacsony falú edény, túl kevés mixer, összeeső habok, csomós kakaó.. satöbbbi:)

de tényleg finom!! kb 6 óra alatt megfagy, fagyigép nem is kell hozzá:)) 

Nagyvárosi tájékozódás. nem csak nagy városban.

tipikus elkeveredő-kétségbe eső vagyok, bár ilyen szempontból azért tudok magamnál rosszabbat is, aki tényleg eltéved pl. akár Pesten is, pedig már 7 éve itt él. 
én nem ténylegesen tévedek el, általában csak kétségbeesem, hogy eltévedtem, aztán rájövök, hogy merre kell menni.. 

az alapvető hibák amiket normális ember szerintem nem követ el, azonban én igen.

• otthon hagyom a pontos címet, és próbálom agyból felidézni.. 
• nem nézem meg útvonalterven / térképen, hogy pontosan merre kell majd gyalogolni ha leszálltam a járműről.. 
• nem viszek magammal senkit aki kikapcsolja a "pánikgombomat.. "
• többnyire nincs pénz a telefonomon, ami egyébként is ostobaság, mert ha valami történik, nem tudok senkinek szólni.
• és van, hogy ez mind egyszerre.

szóval már különböző túlélési technikákat eszeltem ki, ezekre az esetekre, és mint látszik, eddig mindig megkerültem, ha  elvesztem, szóval lehet mondani, hogy bevált módszerekről van szó. 

• az egyik és legnagyszerűbb megoldás, ha wifi közelben vagy, vagy van mobilneted. ebben az esetben megkeresed ami kell és kész.
• másik, bár már külső segítségre szorulsz szóval pontvesztéssel jár, ha tudod a címet, és már közel vagy: megkérdezel egy járókelőt. sőt, nem csak egyet, az összeset, amíg nem kapsz tisztességes választ.
• ha tudod a címet és messze vagy, felhívsz valakit, aki szinte biztos, hogy net közelben van, és megkéred, nézze meg neked az útvonalat, küldje el smsben. így legalább írásban is meg lesz, és nem kevered össze, hogy "most akkor mit is mondott a 178 vagy a 173-as busz és Buda felé vagy Buda felől..?" mert általában nem mindegy..:)
• ha nem tudod a címet, nyilván igyekszel kideríteni. ha magán cím, akkor keresd meg az emailt, vagy ha otthon van papíron, hívj fel valakit aki betudja diktálni..az emailt én ilyenkor valamilyen nyilvános wifis helyen, pl bevásárlóközpontokban szoktam tudni megnézni..
• ha pedig nem magán, úgy jó esély van rá, hogy megtalálod a neten (ha cég vagy ilyesmi) vagy a tudakozóban megtudod kérdezni, ahol valószínűleg útvonalat is tudnak mondani hozzá, ha kéred..
• a fent felsoroltak szerintem nagyjából átlagos dolgok, városi túlélőknek, viszont van még egy tapasztalati úton szerzett módszerem eltévedés ellen.. az úgy volt, hogy...
• szóval lényeg az, hogy halvány sejtelmem nem volt merre is kellene mennem, térképem se, net elérhetőségem se, telefonom lemerülve, besétáltam egy könyvesboltba. szerencsémre szinte minden könyvesboltban, mindig  van a helyi térkép, ami komoly segítség, bár valahol nyilván csalás, ha nem veszem meg, csak megnézem:D

ha pedig már előre elakarod kerülni az eltévedést..

1. legjobb módszer, hogy ha magánházhoz mész, megkérdezed, hogy lehet odajutni ( valami általad jól ismert helyről). ilyenkor legalább az olyan csalafintaságok is kiderülnek, amiket olykor elfelejtnek maguktól elárulni az útbaigazítól (pl, hogy csak a házat megkerülve, a másik utca felől lehet bemenni).
2. vizuális típusok még ezenfelül is nézzék meg útvonalterven, hogy hogy jutnak oda, különös tekintettel a sétálós részekre..
3. aki feledékeny-vizuális, papírfecni vázlatot is készíthet jelölve az útirányokat (én szoktam) vagy lefotózhatja a kikeresett tervet.(ezt is szoktam)
4. ja és ha van lehetőséged vigyél magaddal valakit, mert kevésbé veszélyes, plusz úgy nagyobb buli eltévedni.. :)) 

ha pedig eltévedtél, ne idegeskedj, gondolj arra, milyen jót röhögtök majd X-el vagy Ipszilonnal, amikor elmeséled neki kalandos utazásodat! 

a szappan.

mostanában újból divat lett szappannal fürdeni, ami egyébként kivételesen annak ellenére, hogy divat, nem hülyeség. csak mondjuk nem árt előbb ésszel végiggondolni (vagy ismereteink hiányában utána olvasni), hogy hogyan s miként is érdemes.

a pocaklakók, bentlakásos 9-10 holdhónapjuk alatt ugye lúgos közegben lubickolnak, és irtó puhák, meg nincs semmi bajuk, így sokan odáig jutnak csak, hogy ó a szappan jó, mert lúgos. 

igen ez eddig igaz. a szappan jó, mert lúgos, oldja a ceramidot (ami az elhalt szarulemezeket tapasztja össze), így a felesleges elhalt hámréteg a kosszal együtt le tud vállni. ez eddig szuper. és igen itt jön a de. szóval: DE. 

az emberi bőr pHja nem véletlenül (de nem ám!) enyhén savas, hanem azért, hogy a korókozók egy része legalábbis elpusztuljon, ne kapjuk el az összes bőrbetegséget.. stb. erre ugye a anyaméhben optimális esetben nincs szükség, hiszen ott csupa olyan dologgal vagyunk körülvéve ami jó.

szóval ha megfürödtünk szappannal, és eltávolítottuk a fölösleges dolgokat magunkról, még nem végeztünk, mert a bőr savas pHját vissza kellene állítani. jöhetnek a testápolók juhúúú. de nem akármilyen. lehetőleg 50-60 év alatt olyan, ami nem, vagy legalábbis kevés zsíranyagot tartalmaz, és még az is ráadásul növényi. mert ha mondjuk száraz a bőröd, akkor örömmel kenegeted mindenféle zsíros szrral, holott a száraz ellentéte nem a zsíros, hanem a VIZES. szóval egy hidratáló hatású krémben nem a zsírnek kell lennie a legnépszerűbb anyagnak. 

az előbb azt hittem, hogy ennyit fogok írni, de most jöttem rá, hogy a szappanról magáról még nem is írtam. 

először is, bár nem vagyok bio, öko, sötöbö, ahogy már néhányszázszor említettem, mégis egyetértek azzal, hogy inkább természetes cuccokat kéne magunkra kennünk mintsem bármi mást. De. nincs de.

szóval tekintsünk el a dáv, nívea és társaitól, ha lehet. ott vannak a mini manufaktúrák szuper illatú szappanjai, vagy főzhetünk házilag is, de aki egyiket sem szeretné, annak ott a Lush illetve a Stenders isteni illatú szappan kollekciója, amik simán felérnek bármilyen tusfürdő illatával. a fekete szappant pedig saját tapasztalat alapján is szívesen ajánlom, bár én a legolcsóbb verziót vettem, bementem egy gyógynövényesbe, és háromszáz forint körüli áron vettem ichtiolos feketszappant. nem csalódtam!

ja és valaki meglephetne egy Stenders orgona illatú szappannal:D jójó, azért ez csak vicc volt. 

spórolásosdi - környezetvédősdi 1.

azért indul két címmel, hogy mindenki a szimpatikusabbra foghassa rá. 

szóval, igen, én kérek (sőt időnként veszek) szatyrot a boltban. amiben az a jó szemetzsákként nálunk újrahasznosulnak. persze világos, hogy valószínűleg így is egy pofon a környezetnek, és ideális egy lebombó papírtasi lenne, amit miután bevásároltunk behelyezünk a kukába, és abba gyűjtjük (természetesen különválogatva ... :D) a szemetet, de a teszkólidlispár vonalon nem népszerű a papírtasi. 

másik. turi. mondjuk mostmár divat lett, és minden utcában van egy turi, hogy el ne téveszthesd, de én régen is ott vásároltam a ruhákat. persze nem akármilyet, és nem mindig találtam megfelelőt, de legtöbbször igen. kilós Hádák, és nemHádák, továbbá nem kilós nem hádák mind jöhetnek, egyedül a nemkilós háda lóg ki a sorból (nekem) mert kissé sokallom a darabáras áraikat, annyiért időnként már újat is lehet kapni. de ruhában nem csak így megy az újrahasznosítás. hanem, ami már nekem nem kell, (továbbá Picinynek, továbbá ÉdesEgynek) azt örömmel vaterázgatom el, és ha csomagban teszem fel, a kidobásnál biztos jobban jövök ki belőle. 

könyvek. na hát valamikor 10 éves korom körül rájöttem (tudatosan) arra, hogy ha egész életemben folyton csak olvasnék, akkor sem tudnék elolvasni mindent amit elakarok, így egy időre kissé lehangolódtam   majd utána szelektálni kezdtem, főként azt, hogy mi az amit otthonra is érdemes beszerezni, tehát még előfordulhat, hogy másodszor is elolvasom. vagy többször (bár az idő kevés) esetleg szeretném, ha majd más tőlem kérné kölcsön (ÉdesEgyem, gyermeke(i)m, barátaim satöbbi). a többi mehet antikváriushoz, vagy rukkolára. és itt jön a hogy spóroljunk könyvvásárláson. 

először is, könyvtár. szerintem csúcsszuper, ráadásul a milyenkben kábé minden új könyv rögtön benn is van. és ami tényleg annyira jó, listába veszem későbbi beszerzésre. másodszor rukkola. viszonylag újkeletű, és személy szerint úgy érzem, jobban működött az elején, amikor kevés, de lelkiismeretes rukkolázó volt, most már meg mindenféle van.. 

ez a három most így egyszerre, aztán majd írok még továbbiakat, szerintem szintén így hármasával. mondjuk belegondolva, ezzel most sok újat nem írtam. de nem baj! majd legközelebb. 

ez az év is elkezdődött

hajaj, már egy fél hónap el is telt .

volt ugyan takarítás, de inkább a semmi extra kategória, és kreatív is csak apró dolgokkal lettem, úgyhogy az   most nem kap közlést. a karácsonyi lemaradásom pedig még lemaradás marad, képek hiányában.

viszont ma összedobtam egy jó kis vacsit, amit gondoltam megosztok veletek. a vacsit nem, csak a receptet.

5 nagy szem gombát (csiperke) meg egy fej hagymát felszeleteltem (a hagymát igaziból nagyobb kockákra vágtam) és olajon fedő nélkül időnként megkavarva, hogy le ne égjen, pirítottam, fonnyasztottam, meg ilyenek. sóztam, borsoztam. tettem hozzá egy fél konzerv borsót, azután felöntöttem kb egy deci vörösborral, Merlot volt, még Szilveszterkor nyitottuk meg. a borról eszembe jutott a mazsola (ugye szőlő-szőlő), úgyhogy azt is tettem bele. tovább hagytam rotyogni, kicsit elfőtte a levét, aztán megszórtam egy kb teáskanálnyi cukorral, és még egy kicsit hagytam rotyogni. slussz passz. közben főztem ki rizst, pirítottam hozzá diót (ami ÉdesEgy ötlete volt).
így első kóstolásra nekem kifejezetten ízlik, de még nem ettük meg, mert ÉdesEgy most csinálja hozzá a desszertet.

tálalás után csinálok képet, és ha sikerül ha nem felejtem el, akkor majd kifüggesztem ide. ja, és remélem jól indul az Új Esztendő mindenkinek!:)) 

karácsonyi konyhai tippek

Karácsonyi sütögetésből okulva az újévre már felkészültebben eshetünk neki a konyhának. ehhez néhány hasznos tipp a saját tapasztalataimból okulva:

konyhai időzítő.
komolyan ebben az időszakban egyszerűen megmentő tud lenni a teatojásnak nevezett emberrefrászthozó készülék, mert egy tepsi (nálunk mindig az utolsó adag) nagymennyiségű sütésnél mindig odapirul.. odabarnul.. szénnéég.. meg ilyenek.

bevált receptek. 
a karácsony nem kifejezetten a kísérletezés időszaka, vagy legalább legyen egy b terv. én csináltam egy jóadag mézeskalácsot, eddig ismeretlen receptből, még szerencse, hogy nem az utolsó pillanatban. őszintén szólva borzalmas lett. (mondjuk hozzá kell tennem, hogy azért az is szerepet játszhatott, hogy véletlenül porcukor helyett por-szőlőcukrot tettem bele.) úgyhogy inkább visszanyúltam Édesanyám klasszik (és jólbevált) mézi receptjéhez, és tádámm, azt leszámítva, hogy egy tepsivel természetesen odaégettem, tök fincsi lett.

mosogatás.
itt most három konkrét eset jutott eszembe.

1. az edényt (vájling?:D) amiben a tésztát gyúrjuk, rögtön engedjük fel vízzel és mosogatószerrel, (vagy szódabikarbónával) és úgy hagyjuk ne csak magában mosogatásig, mert igencsak beletud keményedni..
2. karamellizált cukor szintén fogós ragadós kérdés tud lenni. legjobb ha teflonban csináljuk, úgy csak ki kell törölni. ha ez mégsem jön össze, akkor viszont fel kell engedni vízzel, és felforralni. aztán kiönteni, és ha kicsit hűlt simán el lehet mosogatni.
3. tej. a tejes dolgokat ne forró vízzel mossuk először, hanem langyossal, vagy hideggel, különben csak fixáljuk az edény falára. de ha jól átöblítettük, utána a bacik miatt sükséges a forróvizes átmosás is.

sütőpapír. 
oké, nem gazdaságos, nem öko, stb, de marhára időhatékony. sokkal időhatékonyabb, mint vajazni / zsírozni , lisztezni, és minden kör után elmosni (hogy ne kormosodjon meg a liszt).

lista
a lista mindig kihúz a szarból de komolyan.
szóval sütés előtt bevásárolni, bevásárlás előtt listát írni, lista előtt a receptet és a készletet átnézni..
"ja de nincs margarin.. jajj nem lesz elég a tojás.. ó nincs is itthon mazsola, pedig tegnap még volt.." ez főleg az utolsó pillanatra hagyósoknak fontos..


most ennyi jutott eszembe, ha még valami jön, akkor kiáltok. de ne álljatok ki, mert dúlnak kinn a minuszok. :)) holnap pedig irány újból Magyarország:) és mindenkinek Boldog Új Esztendőt!!

a meglepetés öröme

így karácsony alkalmával a legtöbben ajándékozunk, illetve ajándékot kapunk, ami nekem mai napig azért fontos, amiért az első tudatos ajádék-kapásnál is volt, méghozzá a meglepetés ténye maga.
úgyhogy én nem vagyok az, aki kiválasztja, mitöbb megveszi magának az ajándékot.
nem-nem. engem meg kell lepni. viszont azért mégsem olyan bonyolult, mert gyakorlatilag bárminek örülök, ami meglepi. egy zokninak is. ha a méretem. vagy legalább az én színem. hogy a bögrékről már ne is beszéljünk.
két olyan eset volt, hogy előre tudtam (mindkétszer véletlenül), hogy mit kapok, és borzasztó bűntudatom volt, rosszuléreztem magam miatta, és sokat sírtam. nem tudom miért. az egyik egy háromemeletes tolltartó volt (amilyen előtte SENKINEK nem volt még az osztályban. :)) ) a másik pedig egy hifitorony, amit a testvéremmel közösen kaptunk.

szóval én abszolút meglepi párti vagyok.
de.
milyen a jó ajándék ?

1. amire az illető vágyik.
az én személyes mániám, hogy egész évben nyomozok és írogatok, majd a jegyzeteket igyekszem nem elhagyni, és ha ez sikerült frissíteni. így általában karácsonyra még a szülinapokat belevéve is van egy csomó ötletem talomban.

2. neki való.
amire ugyan nem vágyik, de valamiért őt jutattja eszedbe, vagy a kedvenc színében van, esetleg gyűjti (mondjuk esetemben a hógömböket illetve homokórákat) valami ilyesmi. mert lehet, hogy nincs éppen szüksége egy százezredik bögrére, de ha az olyan türkizkék amit imád, és bakkecske van rajta, ami a kedvenc állata, akkor bizony ígyis-úgyis az lesz a kedvenc bögréje. plussz nincs szebb ajándék annál, mint amihez oda lehet tenni szívből, hogy "te jutottál róla eszembe"

3. amire nem vágyik, de kell
vannak emberek akik túlontúl önzetlenek ahhoz, hogy ami elhasználódott abból maguknak ujjat vegyenek. ez a kategória főként a szülők. na ilyenkor szépen lehet pótolni. de azért legyen személyes. szóval ha anya táskájának már 1 cérna tartja a fülét, akkor kapjon egy új táskát. nem kell márkás, vagy drága, mert biztosan örül majd bármi olyannak, ami megy a kabátjához, praktikus azokhoz a dolgokhoz amiket ő beleszokott pakolni.
anyum egyik legjobb hasznos ajándéka szerintem a kormányvédő volt, mert abból mindig érezte a törődést, hogy már nem fagy le a keze amikor  vezet (igaz, ennek 10 éve már).

4. "mindene megvan" típusú embereknek
szuper ajándék az üres mozijegy. ő dönti el mikor, ő dönti el, mit, de meglepted egy mozizással, akár másodmagával, (mondjuk veled) akár, ha olyan típus egyedül. ha olyan filmet nézhet meg, amit ő választ ki, valószínűleg jó élmény lesz.

5. kézzel készített.
mindig ennek örülök a legjobban. hogy törődött velem, aki csinálta. gondolt rám, időt fordított rám, egy kicsit csak "velem" foglalkozott. ez a legszebb. és nem is kell, hogy olyan fantasztikus jól sikerüljön, sőt, attól lesz egyedi, hogy látszik rajta az emberi tökéletlenség tökéletessége.

akinek ebből nem sikerült ötletelnie, annak már megint bátran ajánlom Dorkát.