ismét a fogyókúrákról, konkrétan a 90 napos diétáról.
itt már írtam arról, hogy ellenzek mindenféle nem egészségügyi okokból kitalált diétát és önsanyargatást, fogyókúrát meg koplalást. most mégisszembe köpöm önmagam hátat fordítva ennek, már nem az első bejegyzést írom, ami erről szól.
méghozzá azért, mert tudatosult bennem, hogy nincs más megoldás. ÉdesEgy idestova másfél éve ideges folyton (az egyébként isteni) külseje miatt, szomorú, sőt elkeseredett, és bár próbáltuk a rendszeres sportot, és mindennap, őszintén és szívből igyekszem szavakkal és tettekkel éreztetni, hogy jól néz ki, eljutottunk arra a pontra, hogy a frusztrációja már rányomta a pecsétjét a hétköznapokra, illetve a kapcsolatunkra is.
úgyhogy végül belementem fogyókúrába. bár minden egyes percben ellenzem, de Neki fontos, és tudom, hogy egyedül nagyon nagyon nehéz lenne, így most együtt fogyózunk, idáig sikeresen, hiszen a cél, hogy az önbizalma nőjön, (bár remélem, hogy kevésbé a súlya csökkenésétől, mint a tudattól, hogy kitart, és csinálja, és ha akarja megtudja csinálni, hiszen ha igazán akarjuk bármire képesek vagyunk) és bizony mostanában kevésbé feszült, pedig csak 2-3 kilótól szabadultunk meg. úgyhogy ilyen szempontból megéri.
de én a rosszzsaru vagyok, és valamit valamiért elven azért igyekszem őrizni az egészségét, bőséges ebédekkel és vacsorákkal, (ámbár a 90 napos diéta keretein belül.) plusz próbálom ráerőltetni, hogy a kávét most már tényleg hagyja el, mert ha a nagyjából üres gyomrodba kávét töltessz, hát hadd ne ecseteljem milyen károkat okoz.
szóval egy újabb rendszer amit már idestova 2 hete csinálunk-csinálok.
és a pénteki ebéd, amivel hazavártam ÉdesEgyet:
ha nem 90 napoznánk, akkor még a további verziókat tudnám elképzelni:
itt már írtam arról, hogy ellenzek mindenféle nem egészségügyi okokból kitalált diétát és önsanyargatást, fogyókúrát meg koplalást. most mégis
méghozzá azért, mert tudatosult bennem, hogy nincs más megoldás. ÉdesEgy idestova másfél éve ideges folyton (az egyébként isteni) külseje miatt, szomorú, sőt elkeseredett, és bár próbáltuk a rendszeres sportot, és mindennap, őszintén és szívből igyekszem szavakkal és tettekkel éreztetni, hogy jól néz ki, eljutottunk arra a pontra, hogy a frusztrációja már rányomta a pecsétjét a hétköznapokra, illetve a kapcsolatunkra is.
úgyhogy végül belementem fogyókúrába. bár minden egyes percben ellenzem, de Neki fontos, és tudom, hogy egyedül nagyon nagyon nehéz lenne, így most együtt fogyózunk, idáig sikeresen, hiszen a cél, hogy az önbizalma nőjön, (bár remélem, hogy kevésbé a súlya csökkenésétől, mint a tudattól, hogy kitart, és csinálja, és ha akarja megtudja csinálni, hiszen ha igazán akarjuk bármire képesek vagyunk) és bizony mostanában kevésbé feszült, pedig csak 2-3 kilótól szabadultunk meg. úgyhogy ilyen szempontból megéri.
de én a rosszzsaru vagyok, és valamit valamiért elven azért igyekszem őrizni az egészségét, bőséges ebédekkel és vacsorákkal, (ámbár a 90 napos diéta keretein belül.) plusz próbálom ráerőltetni, hogy a kávét most már tényleg hagyja el, mert ha a nagyjából üres gyomrodba kávét töltessz, hát hadd ne ecseteljem milyen károkat okoz.
szóval egy újabb rendszer amit már idestova 2 hete csinálunk-csinálok.
és a pénteki ebéd, amivel hazavártam ÉdesEgyet:
- 2 szelet csirkemellfilét ici-pici olajon, jól befűszerezve (ízlés szerint, nálam előre kevert grillfűszer volt) jénai tálba teszek,
- rá vékonyan sajtot szeletelek,
- majd a maradék fűszert összekeverem tejföllel, és ezt a sajt tetejére kenem.
- ha ez kész, mehet sülni, fél óra alatt 180 fokon tökéletesen átsül.
- zöldsalátát tettem mellé, leveles salátából, paradicsomból, paprikából, és a kimaradt fűszeres tejföl saláta öntetnek is jó volt.
ha nem 90 napoznánk, akkor még a további verziókat tudnám elképzelni:
- a sajt alá paradicsomszelet, rá pedig hússzeletenként 1-1 tojást ütnék
- vagy bacon-be tekerném a csirkemelleket
- vagy ananászt tennék a csirke és a sajt közé, de akkor a tejfölt elhagynám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése